Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)
1973-01-01 / 3. szám
A magyarok élete 1972-ben Romániában írásainkban — mindig fenntartással — többször beszámoltunk arról, hogy a román uralom alá kényszerített magyarok életében, főleg kulturális téren, az utóbbi években bizonyosfokú enyhülés, változás állott be. Kulturális téren a legörvendetesebb jelenség az erdélyi és délvidéki magyarok egymásratalálása, amit a múlt év őszén az erdélyi és délvidéki magyar képzőművészek sepsiszentgyörgyi és szabadkai cserekiállítása nyitott meg. Ezt követte a délvidéki magyar színészek erdélyi vendégszereplése. Sőt arról is tudunk, hogy a Jugoszláviához csatolt bánáti rész magyar katolikusainak egy kis csoportja társasutazás (zarándoklat) keretében ellátogatott többek között Gyulafehérvárra és Mária-Radnára. Arról is tudunk, hogy néhány erdélyi művész — többek között Illyés Kinga is — Amerika után még Budapestre is eljutott vendégszerepelni. De a Magyar Népi Együttes már csak Bukarestbe s néhány romániai városba mehetett. Erdélybe nem! Könyvet is lényegesen többet adnak ki, mint régebben. De, amint már megírtuk, csak szemkitörlésre. Az egyes kiadványokat kis példányszámban nyomják és abból is egy részt visszatartanak, amit aztán később bezúznak. Így aztán csak egész csekély mennyiség jut el a magyar olvasók kezébe. Papíron a magyarnyelvű iskolák és tagozatok is lényegesen megszaporodtak és így tovább. Ezekből azonban nagy hiba lenne arra következtetni, — mint ahogy azt az otthoni sajtó, sőt még egyes emigráns kiadványok is teszik —, hogy most már minden rendben van. Hogy mennyire nem «fenékig tejfel» minden, azt legjobban bizonyítja, hogy Ceausescu az 1972. február 24-én megkötött 20 éves magyar—román barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezmény ellenére a legutóbbi «tisztogatások» során két magyart: dr. Király Károlyt (Kovászna, a régi Háromszék megye) és Gere Mihályt (Hargita, a régi Csík és Udvarhely megye) is kitisztogatta nemcsak a központi bizottságból és a központi titkárságból, hanem még a helyi megyei tisztségükből is és helyükre románokat ültetett. De a mai magyar élet leghűbb képét a levelekből olvashatjuk ki, amiket a hazalátogatók írnak otthoni élményeikről, vagy egyenesen hazulról írják és kerülő úton juttatják ki. íme egy közülük: * Ezt a levelet 1972. febr. 20-án Pósalaky Ádám (nyílván álnév) írta Erdélyből. És bár azt már több magyar újság leközölte, közérdekű volta miatt a Kanadai Magyar Űjság 1972. júl. 21-i számában közölt részleteket mi is közöljük: 46
