Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)
1973-01-01 / 3. szám
Szlovákiának nemzeti állammá való átalakítása érdekében kiűzhessen Csehországból 3 millió szudéta németet és a Felvidékről 200 ezer magyart. Csehország még fel sem szabadult, mikor a hírhedt Kassai program (1945. április 4.) alapján hozott határozatokkal a felvidéki magyarokat összes jogaiktól megfosztották, sebtében összefogott 20 ezer magyart Oroszországba deportáltak, 43 ezret pedig a Csonkaországba űztek át. Jóllehet a Potsdami Konferencián (1945. július) TRUMAN és CHURCHILL a szudéta németek kiűzéséhez és külön szovjet javaslatra 500 ezer csonkaországi német kitelepítéséhez3 minden további nélkül hozzájárult, de a 200 ezer magyar áttelepítéséhez nem4, a magyar kormány szovjet nyomásra 1946. febr. 27-én mégis kénytelen volt «lakosságcsere egyezményt» kötni Csehszlovákiával, aminek értelmében a Csonkaországból «önként visszatelepülő» csehek és tótok helyébe a Felvidékről ugyanannyi magyart telepítettek át. Minthogy a legkecsegtetőbb ajánlatok és feltételek ellenére csak kb. 50 ezer cseh és tót jelentkezett visszatelepülésre, a «magyar kérdés» megoldására 1946. november 27-én megkezdték 100 ezer felvidéki magyarnak a szudéta németek pótlására Csehországba való deportálását.5 Ezek előrebocsájtása után idézem ARATÓ E. ismertetésének lényegesebb fejezeteit: «A pozsonyi Komensky6 Egyetem tanárának nagy figyelmet érdemlő és bennünket érdeklő munkásságát kevéssé ismeri közvéleményünk ... Pedig első nagyobb lélegzetű műve «A magyar nemzetiségi kérdés megoldása Szlovákiában (Bratislava, 1965)» bonyolult és kényes témát dolgozott fel először, úttörő módon... Könyve értékét mutatja a meleg recenziók mellett az a két irányból jövő kritika is, amely szlovák, ill. magyar nacionalista plattformon bírálta a művet.. . Egy szlovák történeti folyóiratban megjelent, objektívnek szánt kritika (Historicky casopsis 1967. 2. sz. 301—306. 1.) nagy hangsúllyal mutat rá a délszlovákiai magyar munkások és parasztok irredenta-nacionalista illúzióira, ugyanakkor, amikor mentegeti a szlovák polgárság szerepét Csehszlovákia szétzúzásában. Ugyanez a nézőpontja a felszabadulás utáni időszak megítélésében: a magyar lakosság ellen hozott «néhány hibás intézkedést» vizsgálva természetesnek tartja a jogfosztást, hisz Magyarországon még nem dőlt el a hatalom kérdése és így a revizionista politika veszélye sem. Eszerint nem szlovák nacionalizmusról van szó, csupán jogos önvédelemről ... Szerzőnk kiindulópontja is egészen más volt, mint az említett szlovák kritikusé: Dél-Szlovákia az utóbbi évtizedekben többször cserélt gazdát és lakossága szenvedő alanya volt a politikai változásoknak ... Nem szépítette az eseményeket, amikor megállapította, hogy a fasizmus áldozatául esett Csehszlovákia a felszabadulás után minden áron meg akart szabadulni a német és magyar nemzetiségi 32
