Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)
1973-01-01 / 3. szám
21 Az utóbbi két évben kibontakozó horvát válság kapcsán több egyesültállamokbeli és kanadai horvát emigrációs szervezet washingtoni kongresszusa 1970. október 18-án hozott határozatának 2. pontja a Jugoszláviából kiváló független Horvátország területének UNO csapatokkal való megszállását kéri, s ebben Horvátország keleti határául a Drina—Száva—Duna—Tisza vonalat jelöli meg. (Danica, 1971. május 5.) A torontói horvát szervezetek 1972. január 16-án, dr. Pavelics halálának évfordulója alkalmából emlékünnepélyt rendeztek. Ez emlékünnepély meghívójának hátsó borítólapján feltüntetett Horvátország térképe már Bácskát Horvátország integráns részeként mutatja be. Egy évvel korábban, 1970. áprilisában megtartott horvát függetlenségi évforduló emlékünnepélyére szóló meghívó borítólapján ugyanezen torontoi szervezetek által a Bácskára emelt igények még csak feltételesek, s elsősorban annak keleti felére vonatkoztak, amint a borítólapon lévő térkép mutatta. A horvát emigrációs közvélemény különben már 15 évvel ezelőtt sem tűrte, hogy politikusai a baranyai és bácskai igények tarthatatlanságára rámutassanak, mint tette ezt dr. Stjepan Buc, Zágráb volt képviselője, a Horvát Nemzeti Tanács (Jelics csoport) volt főtitkára, aki a DFT-vel és a Magyar Felszabadító Bizottsággal folytatott megbeszélései alapján ilyen értelemben írt cikket a Katolikus Magyarok Vasárnapja 1956. február 19-i számában. E cikk miatt dr. Stjepan Bucnak le kellett mondania a főtitkári tisztéről, s a Drzava Hrvatska (Horvát Állam) szerkesztői posztjáról. E.) Éppen ezért helytelenítenünk kell a «Közös Magyar Külügyi Bizottság» vonalvezetését is, mert az elszakított területek kérdését nem iktatta programjába, s minden eddigi megnyilatkozásában tartózkodott ennek felvetésétől. Ezt annál inkább nehezeményeznünk kell, mert e testület munkájában a «Magyar Felszabadító Bizottság», s egyes elszakított területi szervezetek (Csehszlovákiai Magyarok kai Erdélyi Magyarok Szövetsége (AEMSz) résztvesznek.22 Nemzeti Bizottmánya (CSMNB), Erdélyi Bizottság (EB) és az Ameri- Ily előzmények után nem keltett meglepetést, hogy dr. Eckhardt Tibor, a KMKB elnöke a trianoni évet megnyitó új évi üzenetében (1970. január 1.) elsősorban a yaltai status quo ellen foglalt állást, s figyelmeztette az emigrációt, hogy «a trianoni ország és nemzet22 Az 1968. március 30-án az 1956-os szabadságharc 10 éves évfordulója alkalmából életrehívott Koordináló Bizottságból megalakult «Közös Magyar Külügyi Bizottság» 1969. június 1-én Torontóban megtartott ülésén az elszakított területi szervezeteket is meghívta tagjai sorába azzal az elkötelezettséggel, hogy az egyes elszakított területi kérdésekben a KMKB csakis az érintett elszakított területi szervezetekkel egyetértésben fog eljárni. Ugyanakkor a KMKB azonban nem tartotta szükségesnek, hogy már korábban elfogadott programját az elszakított területi kérdés beiktatásával forma szerint is összhangba hozza a területi szervek meghívásával. Dél-Magyarország Felszabadító Tanácsa ily értelmű írásbeli javaslatát a KMKB még válaszra sem méltatta. Épp ezért a DFT 1970 áprilisában megtartott közgyűlése határozatának megfelelően nem vesz részt a KMKB munkájában. 19
