Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)
1972-09-01 / 1. szám
magyarság tervszerű kiirtására irányuló törekvésüket, ezek a számok nagyrészt csak papiroson léteznek, szemkitörlésre. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja az is, hogy az 1970. decemberében Bukarestben aláírt «Magyar—román kormányközi kulturális és tudományos együttműködési munkaterv» értelmében tovább folytatják mindkét ország fővárosának egyetemén (de Kolozsvárott nem!!) a nyelv és irodalom oktatását, amit kiterjesztenek a művészetek és agrár felsőoktatás területeire is. Szóval a románok a kölcsönösség alapján ugyan olyan jogokat biztosítottak a kommunista «magyar» kormány által «kijelölt» 20—25 000 (?!) csonkaországi románnak, mint amennyit hajiadók adni a román uralom alá kényszerült 2 millió magyarnak. Itt közbevetőleg meg kell jegyezni, hogy a románok, bár fajilag nem szlávok, az ortodox vallás révén egész népi kultúrájuk szláv, s amikor soviniszta őrületükben tűzzel-vassal irtják az uralmuk alá kényszerült magyarokat, azt a pánszláv imperializmust erősítik, amelyik őket is elnyeléssel fenyegeti. És így van ez Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Szovjet Ukrajnában, sőt még Ausztriában is. De ez még mind semmi, mert a kiszivárgott hírek szerint az ebben az évben életbe léptetendő «új alkotmány» szerint a nemzetiségi és vegyes nemzetiségű helységek, a helységek utcáinak, stb. neveit a jövőben két, illetőleg több nyelven jelölik meg. Ha nem lenne anynyira tragikus, csak nevetni kellene rajta, hogy pl. Pécs, Gyula, Békéscsaba, Sátoraljaújhely neveit hogy fogják szerbre, románra, tótra fordítani, torzítani. Ezek szerint megérhetjük még azt is, hogy rövidesen Budapest neve melletti ott fog éktelenkedni a gyűlöletes «Ofenpest», no meg még a «kitalálandó» szerb, román és tót neve is. Ugyanakkor a «Der Donauschwabe» 1971. december 5-i és 19-i számában megjelent közlemények szerint a legújabb román rendelkezéseknek megfelelően Erdély többezer éves, ősi, csak magyarul érthető földrajzi neveit a Romániában megjelenő magyar és németnyelvű lapokban is csak az újkeletű román nevén szabad írni. Itt kell megjegyezni, hogy a Ceausescu legutóbbi közigazgatási reformjával alaposan megnyirbált Székelyföld kivételével, még Erdély fővárosának, az ősi magyar Kolozsvárnak és utcáinak neve is csak románul van feltüntetve. Ilyen téren a soviniszta románok mellett még az osztrákok sem maradnak el. Dokumentumként őrzöm egyik levelem, amit az ősi magyar Felsőőrsre (ma Oberwart) küldtem ilyen címzéssel: Felsőőrs, Burgenland, Austria; visszajött azzal, hogy Ausztriában ilyen helység nincs. Pedig még 1916-ban is az Ausztriából jövő küldeményekre pl. Eger helyett, ahol még véletlenül sincsenek németek, következetesen Erlau-t írtak és a magyar posta kikézbesítette. Pedig, ha jól meggondoljuk, sokkal jogosabb lenne még ma is pl. a román Turnu-Severin mellé Szörényvárát, a szerb Beograd mellé 44
