Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)
1972-09-01 / 1. szám
Nevezetesebb erdélyi évfordulók 1972-ben Ebben az évben is közzéteszem a nevezetesebb erdélyi évfordulókat, mert ezek az adatok egymagukban is mindennél ékesebben bizonyítják ezer évnél is ősibb történelmi jogunkat Erdélyhez. Ezeknek az évfordulóknak a jelentőségét most még az is növeli, hogy ebben az évben van a Párizsi «béke» aláírásának 25. évfordulója, amikor is elrabolták tőlünk azokat a területeket, amelyeket a II. világháború alatt a hitleri politika szűkkeblűsége ellenére vissza tudtunk szerezni, az elszakított területek magyarságát pedig kiszolgáltatták az «új urak» véres bosszújának, ami kegyetlenségben és mennyiségben messze meghaladta még a «népirtás» fogalmát is. De ezeknek az évfordulóknak a jelentőségét az adja meg igazán, hogy az elmúlt 25 év alatt felnőtt magyar fiatalság, vasfüggönyön innen és túl, iskolai tanulmányai és a napi sajtó révén Erdélyt már csak mint «román» Transilvaniát ismeri, ahol a «jött-ment» magyarok csak amolyan megtűrt, számbelileg is jelentéktelen «kisebbség». Egyszerűség és rend kedvéért csak a 25, 50, 75 és 100 éves évfordulókat említem meg és jegyzem fel minden magyar, de különösen az otthoni kommunista rendszerben és az idegenben felnőtt fiatalabb nemzedék okulására. 372. A gepidák, akik közel 200 évig, az avarok megjelenéséig, Erdély urai voltak, a Don vidékéről az Alduna vidékére telepedtek át. (1600 éve.) 1247. Ebben az évben kelt egyik oklevélben először történik említés néhány oláh községről, mint Szörényvára (ma Turnu-Severin) tartozékáról. Szörényvára a magyar Szörényi bánság központja volt. (725 éve.) 1472. augusztus 9-én halt meg Vitéz János, váradi püspök, királyi kancellár, majd esztergomi érsek, a legnagyobb magyar humanista, Hunyadi János és Mátyás király barátja. Könyvtára lett az alapja Mátyás híres könyvtárának. Dózsa György lófő székely minden valószínűség szerint ebben az évben született; a parasztlázadássá fajult, 1514-ben meghirdetett keresztes hadjárat vezére. Thomas Septem Castrensis de Civitate Hermanni (Nagyszeben) egy német nyomdásszal szövetkezve Mantuában több könyvet nyomott. 1480/81-ben pedig Johannes Franciscus de Corona (Brassó) -val Modenában saját nyomdát tartott fenn. (500 éve.) 28
