Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)

1972-09-01 / 1. szám

Daniélout Szalay Jeromos «Igazságok Közép-Európa körül» című nélkülözhetetlen műve II. kötetében többször idézi. Az ő fordításában közöljük a fontosabbakat:

1. «Sokan azt vélték, hogy Franciaország érdeke inkább megosztott Németországot és egy egységes osztrák—magyar birodalmat kívánna. Cseh- és Horvátországnak meg kellett volna adni azt a politikai helyzetet, amellyel Magyarország rendelkezett. Ez a felfogás fenntartotta volna a századok óta kialakult kereteket, csökkentette volna Közép-Európában a viszálykodás okait. Bizonyos, hogy Franciaországban ez a felfogás kapta volna a legtöbb szavazatot ... Wilsonnak a nemzetek teljes függetlenségére vonatkozó felfogása azonban felülkerekedett s ez volt a trianoni és a st-germaini szerződés alapja. Nem tehetünk mást, mint hogy ezt elfogadjuk; kíséreljük meg, ha nem is kijavítani, legalább kiegészíteni, hogy mégis a béke eszköze maradjon.» (99. 1. — Az olvasó elbírálhatja, milyen óvatosan fogalmaz Daniélou!)

2. Daniélou is megállapítja, hogy «a legnagyobb tévedést követték el azok, akik a maga teljességében akarták alkalmazni a népek önrendelkezési jogát...» (113. 1.)

3. Hogy mennyire nem találkozott tetszésével a trianoni «békemű», arra jellemző, hogy sietett idézni Paul Boncournak 1921.XI.23- án a szocialista párt részéről a francia—vatikáni diplomáciai kapcsolatok új raf el vétele alkalmával mondott beszédéből pl. ezeket:

«Nem vagyok Közép-Európa balkanizálásának fanatikusa. A tény az, hogy a trianoni és st-germaini béke lerombolt régi, kipróbált politikai alkotásokat, amelyekben a béke oltalmat találhatott, — felszabadított fiatal vagy megifjodott, mohó és kapzsi nemzetiségeket és hogy nem foglalták őket egy komoly és nem nevetséges Népszövetségbe, — Európa számára különösen veszedelmes helyzetet teremtett.» (131.1.)

Csaknem hasonlókép vélekedik 1923-ban Jules Cambon, az École des Sciences Politiques-ban tartott előadásán Közép-Európa problémáiról, (amit Rain idéz műve 117. sk. lapjain!).

«Sokan azt vélték, hogy Franciaország érdeke inkább ... egy egységes osztrák—magyar birodalmat kívánna» — írta Daniélou. Vajon kik? Nos, a már előbb említettekhez sorolhatjuk például comte A.F. Ch. Saint-Aulaire «Confession d’un vieux diplomate» (Paris 1953, Flammarion, 794 1.) c. magyar szempontból is igen fontos műve nyomán XIII. Alfonzot, (527. 1.), Aristide Briandot, aki ezt mondta: «Milyen ostoba béke ez a Clemencau-é!... Róma ellen irányított, amely Ausztria összeomlásával Németország és a Szovjet kedvére játszik!» (577. 1.) Magasrangú katonatisztek: Lyautey marsall és Franchet d’Esperey is a Monarchia megmentése mellett foglaltak állást. (781. sk. 1.)

11