Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)
1972-06-01 / 4. szám
Egy bizonyos: uralomváltozás esetén még polgárháború is lehetséges. A Szovjetunió előre készül ezekre az ellentétekre. Erről a sajtó nem adott híradást, de a szovjet kommunista pártnak április elején megtartott 24. kongresszusán átfogalmazták az ú.n. Brezsnyev-doktrinát, amely félig-meddig jogi alapja annak az elvnek, hogy a szovjet hadsereg bevonulhat bárhová, hogy «testvériesen segítse a többi szocialista államokat». Ezt most úgy fogalmazták át, hogy ez Jugoszláviára is vonatkozhat! Az sem jelent meg a sajtóban, hogy a Varsói paktum tagállamainak Budapesten 1971. március 13.-ától március 16.-ig katonai értekezlete volt és azóta Budapesten felállítottak egy fontos katonai központot, melynek legfontosabb feladata, hogy kiépítsék és bővítsék a vasútvonalakat, de nem gazdaságilag érdekes kelet—nyugati irányba, hanem az észak—déli irányba. Ennek értelmében új állomásokat építenek Magyarország déli részén és pedig gyors ki- és bevagonírozó állomásokat. Az országutakat átépítik és új repülőtereket kezdtek felállítani. Ebből az látszik, hogy gyors összeköttetést kívánnak teremteni azokkal a részekkel, ahol ma a vörös hadsereg állomásozik, hogy szükség esetén ezeket azonnal a jugoszláv határra szállíthassák. Ezeknek az intézkedéseknek biztos hatása lesz Romániában és Albániában is. De ez a megszállás lényegesen különbözik a cseh megszállástól, mert Dubcek 1968. augusztus 21-én kijelentette, hogy ha a Szovjet bevonul Csehszlovákiába, nem áll fegyveresen ellen, de az egészen bizonyos, hogy a szerbek komolyan ellenállnak. Senki sem látja meg a jövőt, de az bizonyos, hogy Európában ma háborús veszély áll fenn.» (A szerbek komoly ellenállására vonatkozólag lásd lapunk 1971. évi 2. számában «Dél-Magyarország felszabadításának 30. évfordulójára» c. cikkünket. Szerk.) ... Ezt követően Nikolits Miksa elnök állott fel és miután megköszönte a nagyszerű előadást, zárószóként a következőket mondta: «A nemzetek önrendelkezési jogának nevezett Wilson-i pontok végleg maszlagok maradnának, ha Magyaroszágnak nem adatnék meg még a lehetőség sem, hogy történelmi, földrajzi, politikai, gazdasági és néprajzi jogait érvényesíthesse. Mi szívvel és ésszel csatlakozunk majd végleges elrendezésekhez, legyen az dunai konfederáció, vagy Egyesült Európa, de csak azután, ha megegyezés alapján, vagy ha kell, magunk erejével rendeztük északon és délen, keleten és nyugaton az ezeréves határaink helyzetét. Addig is, míg az igazságos rendezésre sor kerül, mi mindennapi imánkba belefoglaljuk: Hiszünk Magyarország Feltámadásában! És most felkérem dr. Habsburg Ottó urat és hitvesét, valamint a megjelent vendégeket, ürítsük poharunkat a Magyar Feltámadásra!» 39
