Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)

1972-06-01 / 4. szám

egyik legnagyobb völgye, a Dráva folyó medre, nem dél, a tenger felé, hanem keletnek húzódik. Ezzel szemben Trieszt szoros tartozéka az egykor római, majd velencei, osztrák, végül olasz uralom alatt álló Adriai tenger nyugati partvidékének. De ettől eltekintve, mint katolikus pap, a közerkölcs és igazság őre, miként tartja felfogásával összeegyeztethetőnek az ön trieszti megoldását? A három millió lelket számláló szlovén népnek legyen egy olyan hatalmas kikötője, amely egykoron az Osztrák—Magyar Monarchia külkereskedelmét bonyolította le s ugyanakkor megtagadja a tenger használatát a csehektől, az osztrákoktól és a Magyar Szent Korona egykori országainak népeitől, mely népek lélekszámúi legalább is tízszerese a szlovén népnek?

— A magyaroknak ott van a fiumei kikötő, a többiek meg menjenek Hamburgba! — vágja ki a nagy ütőkártyát az én plébánosom.

— Állítása tarthatatlan voltát azonnal be fogja látni, plébános uram! Gondoljon arra, hogy a magyarok Mária Terézia intézkedése óta, amellyel Fiúmét a Magyar Szent Korona birtokállományához csatolta, eleget költöttek erre, az akkor még jelentéktelen kikötőre; de a legnagyobb ára az egyetlen magyar kikötőnek mégis a horvátok barátságának elvesztése volt. Nem! Elég volt ebből a politikából! A magyar adófizetők milliói nem arra valók, hogy azokon egy szomszédos nép féktelen gyűlöletét vásároljuk meg magunknak. Minket a fiumei kikötő nem érdekel. Ami pedig az osztrákoknak és a cseheknek kiutalt hamburgi kikötőt illeti, azt ezek a népek már az elháríthatatlan politikai akadályok maitt sem használhatják. De nem használhatják gazdasági okokból sem, mert a nagy távolság okozta szállítási költségek áruik versenyképességét veszélyeztetik a külföldi piacokon. Ha Trieszt nemzetközi kezelésbe kerül, úgy egy csapásra megoldódnak ezek a súlyos kérdések. Miért áll útjában ennek Szlovénia? önnek is be kell látnia, hogy az említett népeknek is joguk van a tengeri kijárathoz. A nagyhatalmak ezt az elvet, Lengyelország esetében, már az első világháború után elismerték. Szlovéniának be kell látnia azt is, hogy uralma alatt Trieszt koldusbotra jutna és a holt kikötő fenntartása elviselhetetlen terheket jelentene számára.

— Én mégis azt gondolom, hogy a fiumei kikötő dolgában a magyaroknak meg kellene kisérelniök a horvátokkal való megegyezést! — makacskodik az én plébánosom.

— Sajnos, nincs remény arra, hogy egy ilyen megegyezés létrejöjjön. Ön is tudja, plébános úr, hogy a horvátok 1848-ban a magyar szabadság ellen fogtak fegyvert! Ennek ellenére Deák Ferenc 1867-ben az osztrák dualizmus megalkotásakor, az «örök megbékélés» reményében lemondott a horvátok javára arról a három vármegyéről, amelyik a Honfoglalás óta Magyarországhoz tartozott. A horvátok örök megbékélése alig tartott harminc évig, mert az 1900-27