Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)
1972-06-01 / 4. szám
Egy cikknek, tanulmánynak a közlése nem jelenti azt, hogy azzal a szerkesztőség részben, vagy egészben egyetért. A szerkesztőség egy-egy cikkel, tanulmánnyal felvetett kérdés megvitatására nem óhajt Vita Fórumot nyitni, mert az eddigi tapasztalat szerint minden ilyen vita rendszerint személyeskedésbe szokott fulladni, ami nem szolgálja a végső célt. Ellenben a szerkesztőség készséggel helyt ad minden olyan józan, pártpolitikai elfogultságtól és személyeskedéstől mentes jó- és építő szándékú megnyilatkozásnak, amely megítélése szerint részben vagy egészben az egyetemes magyar érdekeket szolgálja. Szerkesztő Lesz-e magyar iskola Tiszacsernön ? A fenti címmel szívbemarkoló cikk jelent meg dr. Juhász István orvos tollából az egyik felvidéki magyar lapban, amelyet a Kanadai Magyar Űjság teljes egészében leközölt. Ebből idézem okulásul az alábbiakat: «Tiszacsernő, vagy szlovák nevén Ciema nad Tisou, egy háború utáni település, amelynek jelenleg körülbelül 2 200 állandó lakosa van. Ebből majdnem ezren vallják magukat hivatalosan is magyarnak, de ettől jóval több a magyar ajkúak száma, akik a családi beszélgetésben a magyar nyelvet használják. Ez évtől a Csehszlovák köztársaság e legnagyobb «szárazföldi kikötője», vagyis a legnagyobb vasúti átrakodó-állomás városi rangra volt emelve... E városka mintegy húsz éves múltra tekinthet vissza ... Felépítését a háború utáni politikai és gazdasági helyzetnek köszönheti, amikor csehszlovák gazdasági élet szorosan a szovjet gazdaságra támaszkodik. Ezért vált szükségessé a nagy vasútállomás kiépítése a szovjet határ közvetlen közelében. Így született meg Cierna nad Tisou, vagyis Tiszacsernő, beékelve magát Kistárkány, Bély, Bacska és Ágcsemő több évszázados múltú községek közé. E vidék, a Bodrogköznek e keleti kiágazása, már egy évezrede magyarlakta vidék és ezt mondhatjuk az egész Bodrogközről is. Tiszacsernő e tiszta magyar etnikumba behozta a szláv elemet. Igaz, hogy a település munkásságát javarészt magyarok képezik, akik ide a környező falvakból jöttek, de sok szlovák, cseh, ruszin dolgozó is itt talált otthonra... Ez ellen semmiféle kifogásunk nem lehet, hiszen közös életet élünk mindannyian e köztársaságban és mindenkinek joga van oda menni lakni és dolgozni, ahova csak szíve óhajtja. Hiszen a cseh országrészekben szívesen vették az odavándorolt magyarokat is, akár Osztravában, akár Klandnóban, vagy 19
