Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)

1972-10-01 / 2. szám

hadgyakorlatán vett részt a trónörökös-pár: Nedjelko Cabrinovicsot, Trifko Grabezt és Princip Gavrilot. A merénylőket Dragutin Dimitrijevics, akkor már ezredes — «Apis» —, Tankovics és Vulovics őrnagyok, a «Fekete kéz» titkos szervezet legfőbb vezetői igazítják el. Ezt megelőzően Artamow ezredes, orosz katonai attasénak is bemutatják őket, aki pénzt is adott nekik. A merénylőket katonai revolverekkel és kézigránátokkal szerelik fel és a szerb határőrség dobja át őket az un. «alagúton» keresztül Bosznia területére.

Ez a sikeres merénylet volt a szikra, amely az első világháborút kirobbantotta. Emlékezzünk itt meg a háború elindítóinak, Dimitrijevics ezredesnek és társai sorsának beteljesedéséről is.

1917. június 27-re virradó éjszakán Szaloniki körzetében a hadbíróság által halálraítélt Dragutin Dimitrijevics ezredest, Vulovics Ljuba őrnagyot és Malobics Rade volt biztosítási ügynököt kivégezték. Tankosics őrnagy még a háború kezdetén elesett, így 1917. június 27-én «Nagyszerbia» végrehajtó «Bizottsága» — «Apis», vagy a «Fekete kéz» megsemmisült. Valójában már az akkori szerb politikusok is rettegésben éltek a titkos szervezettől, sőt maga a király is félt már tőlük. Ez lett a végzetük.

1917-ben Szerbia már katonailag teljesen le volt verve, területét a Központi hatalmak csapatai szállták meg. Csak 6 szerb hadosztály harcol még francia parancsnokság alatt, zömmel a bolgárok ellen. 1918. szeptember 29-én, a bolgár front összeomlása után, Bulgária fegyverszünetet kér, amit teljes fegyverletétel árán meg is kap. E miatt a Központi hatalmak kénytelenek hátravenni védelmi vonalaikat a Duna—Száva—Drina vonalára; Törökország pedig közli, hogy kénytelen az Entente-vel különbékét kötni.

Ekkor már a Központi hatalmak haderejének harcértéke is megszűnőben van: élelem-, lőszerhiány és belső bomlasztás következtében. 1918. október 31-én Budapesten kitör az «őszirózsás forradalom».

A francia balkáni haderő parancsnoksága Belgrádba települ át, a főparancsok, Franchet d’Esperey tábornok pedig még Szegedet is francia megszállás alá helyezi. Így a szerbek francia védelemmel és jóváhagyással megszállják a Bácska, Bánát és Baranya egy részét, Horvátországot, Szlavóniát, Boszniát, Hercegovinát, Dél-Stájerországot (ebből 6 039 km2-et meg is kap), Montenegrót és Dalmáciát.

A kis Szerbia 1918. előtti területe 48 303 km2-ről felnő 247 542 km2- re, 1918. előtti lakossága 2 650 000 lélek.. 1918. után 14 730 000 lélek. (Mgjegyzendő, hogy 1913-ban a Balkáni háborúban már megszerezte Macedónia egy részét, amikor azt felosztották Görögország, Bulgária és Szerbia között.)

Így alakult meg a Szerb—Horvát—Szlovén Királyság (SHS), a későbbi Jugoszlávia (Dél-Szlávia). Ez a kis állam, amely függetlenségét csak 1878-ban nyeri el, négy évtized múlva területben ötszörösére, lakosságban hatszorosára gyarapodik.

32