Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)

1972-10-01 / 2. szám

A szerbek története A következőkben nézzük meg a másik megajándékozott népet, akiket a párizsi bölcsek méltónak találtak egy nagy birodalom meg­alapítására. Ez a nép a Magyar Birodalomból, Horvát-Szlavóniát is beleszámítva 63 088 km2 területet kapott és még Dél felé, a Balkánon is terjeszkedett. A szerbek Kr. u. 630-ban jelennek meg a Balkánon, mint vándor­nép. Később a turáni fajú, onugor-bolgárok uralma alatt élnek, mint szolganépek a peremterületeken. A magyar királyság megalapítása után — a magyar—bizánci riva­lizálások idején — e két hatalom között őrlődnek, hol magyar, hol bizánci fennhatóság alatt. A bizánci hatalom hanyatlásától kezdve (1183) kisebb megszakításokkal a Magyar Birodalom hűbéresei 1444- -ig, majd később a török és a magyar uralom között oszlanak meg. Ebben a sorsában csak egy történelmi lélegzetvételre áll be válto­zás. A bizánci hatalom végső lehanyatlása és a török hatalom ki­­bontkozása közti időben a trónöröklési zavarokkal elfoglalt magyar hatalom (Károly Róbert kora) nem szentel elég figyelmet a Balkán­nak s így lehetővé válik számukra — egy történelmi pillanatra — vezetőszerephez jutni a Balkán belső világában. A XIII. század utol­só évtizedeiben függetlenné vált Szerbia az észak-balkáni magyar hűbéres tartományok és a dél-balkáni bizánci területek között he­lyezkedett el. Dusán fejedelem (1331—1355) a magyar hatalomra féltékeny Velence támogatásával mintegy 200 000 km2 területet rak össze, nagy részben volt bizánci területekből, — egy rövid évtizedre — és magát «Rácország és Románia császára» címmel ruházza fel. Birodalmának szétesése halála után azonnal bekövetkezik: északi részei újra magyar, déli részei pedig török hűbérré lesznek. Az ere­deti Szerbia harminc évi fennállás után a rigómezei vesztett csata következtében szűnik meg: török uralom alá kerül és ott is marad vagy ötszáz éven át. (A rigómezei csatát a szerbek bolgár és bosnyák szövetségben, mintegy 20 000 főnyi egyesült sereggel vívták meg a török ellen.) Ez a kalandos kis tíz éves «császársági» epizód a «nagy­szerű» ábránd történelmi alapja. Itt kell még megjegyeznünk, hogy ebben az időben a szerb nép lélekszáma alig haladja meg a 200 000 főt. 1389-ben a szerbek meg­hódoltak a törököknek, de egy szerb nemes, Milos Obilic a szultán­tól kihallgatást kért és kapott, mialatt rejtett handzsárjával a szul­tánt meggyilkolta. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom