Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)

1972-10-01 / 2. szám

A románok története

1861-ben Havasalföld és Moldva egyesül Románia néven és Cuza herceget választják fejedelemmé, kit rövidesen Hohenzollern Károly német herceg követett, mint román király.

Gróf Andrássy Gyula, az Osztrák—Magyar Monarchia külügyminisztere egyik fő támogatója a Román Királyság felállításának, hogy ezzel gátat vessenek az orosz terjeszkedésnek, de mert az oláhság vallásán keresztül görögkeleti és az orosz cárok befolyása alatt állt, rövid fennállása alatt rekordot állított fel árulásaival.

Az első világháború után a Párizs környéki békében Románia a Magyar Birodalom területéből 103 903 km2 területet kapott 5 257 467 lakossal, amelyből több, mint 1 lh millió magyar volt.

Ennek a homályos származású népnek, — amelyből a trianoni «bölcsek» középhatalmat csináltak — a nemzeti törekvései csak a XVIII. században mutatkoznak meg Erdélyben. Havasalföld és Moldva oláhsága ebben az időben még igen messze állott a műveltségnek attól a fokától, ami a nemzeti gondolat kialakításához szükséges. Ez a kezdeti mozgalom az 1790/91. évi országgyűlésre kérvényt nyújtott be és ebben azt kérte, hogy Erdély három nemzete mellé negyediknek az oláhság is vétessék fel (Supplex Libellus Valachorum). Ezt a kérést azzal indokolták, hogy az oláhok tulajdonképpen a régi római gyarmatosoknak és a rómaivá lett dákoknak a leszármazottjai. A dákórománizmusnak ez a költői ábrándja rendkívül népszerű lett, bár a történelmi tényekkel teljesen ellentétben áll.

Ez a dákoromán felfogás a magyarságban látta az «ősi dákoromán» szabadság elnyomóját. A dákoromán elmélet propagálói és ügynökei ezt a romantikus mesét tálalták fel a magyarság ellen. Teljesen elhallgatták a tényeket, miszerint a valóságban az oláh műveltség alapjait éppen az erdélyi fejedelmek és urak rakták le az oláh nyelvű irodalom megindításával, az oláh papok nevelését elsősegítő iskolák megteremtésével, az első oláh nyelvű biblia és oláh nyelvtan kinyomtatásával (1805, Budai Egyetemi Nyomda).

Erdélyben a XVII. században az oláh papokat és családjaikat kivették a jobbágyi állapotból. Ekkor az erdélyi oláhok görög katolikusok lettek, bár később nagy részük visszatért a görög-keleti valláshoz.

25