Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)

1972-10-01 / 2. szám

1915. május 23-án Olaszország is hadat üzent a Monarchiának s így most már sehol sem tudott a Monarchia hadereje komoly döntést kicsikarni. 1915. szeptemberében a német hadvezetőség Mackensent rendelte a szerb frontra, 10 német hadosztállyal — hogy végre a németek a törökök részére hadianyagot tudjanak szállítani. Ez az in­tézkedés a Balkánon meg is hozta a döntést: a szerb hadsereg három hét leforgása alatt összeomlott. A szerb hadvezetőség hadainak meg­mentésére más lehetőséget nem talált, minthogy a behavazott albán hegységen át az Adria partjára vezesse a még megmaradt egységeit. Az olaszok elleni harcokban viszont, a rendkívül nehéz hegyi­terepen sem a Monarchia, sem az olasz haderő nem tudott jelenté­keny eredményt elérni. 1916. augusztus 27-én a románok is hadat üzentek a Központi hatalmaknak és 3 hadsereggel, vagy 200 000 katonával megrohanták a teljesen védtelen Erdélyt. Ezt a csúf orvtámadást megint csak Mackensennek kellett kivédenie, ami tökéletesen sikerült is, úgyhogy 1916. december 6-án elesett Bukarest. Ekkor már a német hadvezetés két ember — Hindenburg és Ludendorff — kezében volt, sőt hozzá­tehetjük, hogy az egész Központi hatalmak hadvezetését is ez a két zseniális hadvezér irányította. 1916. november 22-én meghalt Ferenc József osztrák császár és magyar király , s vele meghalt a Habsburg birodalom is, mert ami utána következett, már csak rövid, de véres utójáték volt. Ugyan­csak ez évnek utolsó napján megkoronázzák Budán a trónörököst, IV. Károlyt, mintha csak az év utolsó napja jelezné, hogy ő lesz az utolsó Habsburg. 1917. április 5-én Amerika is belép a háborúba a Központi hatal­mak ellen és megindítja a szállításokat — most már nyíltan —* az Entente részére, majd csapatai is bevetésre kerülnek a Nyugati arc­vonalon. De az 1917-es esztendő az Entente-re is súlyos csapást mért: — Oroszországban kitört a forradalom (Kerenszky), majd novemberben a bolsevikiek kerülnek uralomra. A küzdelem tovább folyik a végsőkig és már mindkét részről mu­tatkoznak a kimerülés jelei, főképpen a franciáknál és az olaszok­nál. Ebben a végkimerülés felé haladó küzdelemben a mi tragédiánk­hoz még az is hozzájárult, hogy IV. Károly, az utolsó Habsburg ki­rályunk, még egy zászlóalj vezetésére is alkalmatlan volt, nemhogy egy recsegő, ropogó birodalmat el tudott volna vezetni. Nagyon sok jóakarat volt benne, de minden intézkedése a bomlást segítette elő. 1918. október 31-én, — amikor még az osztrák-magyar csapatok mindenütt ellenséges földön állnak — Budapesten és Bécsben is, néhány száz frontlógós, újságírók és egyéb csőcselék, élükön gróf Károlyi Mihállyal, kirobbantják az «őszirózsás forradalmat» és már az első nap alkonyán, négy katonaruhás egyén a városligeti Roheim-16

Next

/
Oldalképek
Tartalom