Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)
1972-10-01 / 2. szám
«akasztani» akartak. Brescia hiénája, Julius von Haynau, osztrák táborszernagy azért kapta ezt a nevet, mert Brescia olasz városkában a nőket megbotoztatta és kilenc olaszt felakaszttatott. (Ez a szadista különben IX. Vilmos német választófejedelem és egy Ritter Rebeka nevű zsidó nő törvénytelen gyereke volt.) Kossuthnak és a szabadságharc több katonai vezetőjének: Bemnek, Dembinszkynek, Guyonnak, Perczelnek stb. sikerült török földre menekülni. Klapka György Komáromban szeptember végéig tartotta a rábízott várat és azt csak a helyőrség szabad elvonulásának feltétele alatt adta fel. Az itthon maradottakra azonban kegyetlen sors várt. 1849. október 6-án Haynau Aradon a szabadságharc kilenc tábornokát fölakaszttatta, négyet főbelövetett, s főbelövette Pesten Batthyány Lajos gróf volt miniszterelnököt, kit öngyilkossági kísérlete után már nem lehetett felakasztani. Bitófán haltak meg még sokan mások, ezernél többen kerültek vártömlöcökbe. A volt honvédtiszteket besorozták közkatonának az osztrák hadseregbe és levitték őket az olasz harctérre. Közel egy évig őrjöngött Haynau a hatalom élén, amikor az európai közvélemény felháborodásai miatt el kelett távolítani. Ekkor az uralkodó Bach Sándor volt ügyvédet bízta meg, hogy mint belügyminiszter a minden jogtól megfosztott Magyarország új közigazgatását berendezze. (Bach korszak). Az új közigazgatás szétvágta a szentistváni birodalmat darabjaira. Erdély külön fejedelemség lett, külön katonai kormányzóval. Horvátország Szlavóniával, a Muraközzel és Fiúméval az összmonarchia független koronatartománya lett. A Bánságból Bács-Bodrog megyével és Szerém vármegye két járásából megalkották ai «Szerb vajdaságot» és a Temesi bánságot. A közigazgatás nyelve német lett az összállam területén és így ezzel az új rendszernek sikerült magát népszerűtlenné tenni minden nemzetiségnél. De a következő, gerincropogtató 18 esztendő sem tudta a magyarságot megtörni, pedig nagyon sok magyar jutott politikai okokból börtönbe. Egy megjegyzés, egy nóta elég volt, hogy vádat kovácsoljanak belőle. A rendszer sokszor tette magát nevetségessé, — így amikor eltiltotta a pörgekalapokat és körszakáll viselését és még inkább, mikor az idegen, főleg, cseh hivatalnokokat magyar ruhába öltöztette. A magyarság néma ellenállása nem tört meg és továbbra is ragaszkodott az 1848-as törvényekhez. Azonban az 1859-es solferinói vereség és Lombardia elvesztése felnyitotta a fiatal Ferenc szemeit: belátta, hogy a korrupt, gyűlölt rendszert nem lehet tovább fenntartani és 1860. október 20-án kiadta az un. «októberi diplomát». Ebben feladta az összállam gondolatát, visszaállította a monarchia minden tagjának történeti egyéniségét, összehívta az országgyűlést, 10
