Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-03-01 / 4. szám
data bizonyítja a legjobban: «Fejedelmeitek ugyanis a vészes és szörnyű nyugati kalandozások után, amelyekkel a nyugati országokat pusztították... ». Ez ugyanis azt jelenti, hogy még a pápa sem tudja, — honnan is tudná —, hogy a történelem által «kalandozásoknak» bélyegzett hadjáratok a támadólagos védelem legklasszikusabb megvalósítása voltak és hogy a 955-ös Lechmezei csata tragikus hőse, Vérbulcsu, akit Nagy Ottó (963-tól király, 962—973 császár) az augsburgi székesegyház előtt, mint közönséges pogány rablóvezért, felakaszttatott, 948-tól keresztény és Szent György lovag volt. Éppen ezért Szent István születésének 1000 éves évfordulóját a magyar történészek azzal örökítenék meg a legméltóbban, ha végre feldolgoznák és lerögzítenék a magyarságnak Szent Istvánelőtti kapcsolatait a kereszténységgel, épp a vatikáni irattár adatai és egyéb egyházi kútfők alapján. De nem hallgathatjuk el azt sem, hogy amilyen őszinte hálával és tisztelettel fogadtuk VI. Pál pápa apostoli levelét, olyan mélységesen fájlaljuk, hogy levelében egy szóval sem tett említést, vagy utalást Szent István királyságának 50 évvel ezelőtti embertelen, kegyetlen megcsonkításáról és arról az akarata ellenére idegen uralom alá kényszerített 4 millió magyarról, akiknek az elnemzetlenítésére, elpusztítására és kiirtására a katolikus osztrákok, csehek, szlovákok és az ortodox ukránok, románok, szerbek minden lehető eszközt megengedhetőnek és jogosnak tartanak. Pedig ez a 4 millió magyar is elválaszthatatlan, szerves része annak a magyar nemzetnek, amelyik 1000 éven keresztül rendíthetetlenül állt az Egyház mellett, amelyik a szentek és vértanúk seregével ajándékozta meg az Egyházat, amelyik olyan mérhetetlen élet-, vér- és anyagi áldozatot hozott az Egyházért, mint egyetlen másik nemzet sem. Dehát úgy látszik, a «politika» a Vatikánban is «politika» és a mai eltömegesedett, elanyagiasodott világban ott is inkább a mennyiség, a tömeg számít, mint a minőség — a vértanúságig menő hűség és hősi helytállás. (Lásd az Erdélyi Munkaközösségnek a Vatikán államtitkárához intézett és lapunk 2. számában közzétett memorandumát.) Az ezeréves keresztény magyar nemzet — de különösen a nemzettestről erőszakkal leszakított, idegen uralom alá kényszerített 4 millió magyar — ma, amikor mindenkitől magára hagyatva vívja élethalálharcát a puszta fennmaradásért, nem ezt várta és főleg nem ezt érdemelte Rómától... 10