Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-06-01 / 1. szám
MAJOR TIBOR: A szlovák nép történetéhez Nemrég megjelent a szlovák történészek folyóiratában, a Histricky Casopisban Julius Alberthy tanulmánya, amelyben azt vizsgálja, hogy miként tükröződik a Cseh-Szlovákiával szomszédos államok közoktatásában a szlovák nép múltja. Alberthy körülbelül 70 tankönyvet vizsgált meg és különös gonddal azokat a műveket, melyekből az illető államok szlovák nemzetiségű kisebbségei tanulnak. így elsősorban a magyar, szovjet, kelet- és nyugatnémet, román, osztrák és jugoszláv kiadványokat. A legtüzetesebb elemzés alá Alberthy a csonkamagyarországi tankönyveket veti, «mivel az elemi iskolai oktatás adja meg azokat az alapokat az emberek nagy többsége számára, amelyekre a továbbiakban ítéleteiket, elképzeléseiket építik.» Részletesen beszámol az általános iskolai történelemkönyvek szlovákokra vonatkozó részeiről, külön analizálja a tankönyvek szerzőinek szóhasználatát és nagy figyelmet fordít arra, hogy a magyarországi szlovák nemzetiség anyanyelvén — magyarból fordított tankönyvekből — tanulja hazája történetét. «Hadd írjam le jóleső érzéssel — írja E. Fehér Pál a Népszabadságban —, hogy a magyar tankönyvek nem buknak el a vizsgán: egy-két adatszerű pontatlanság, néhány számunkra is érthetetlen hiány ellenére, — például az 1848-as szabadságharc fájdalmas konfliktusai során, említetlen marad a szlovák nép tragikus sorsú vezetőjének, L. STÜR-nak a neve, — egy-két vitatott terminológiai kérdés dacára sem. Azt hiszem, nem kis eredmény ez: hozzájárulhat a magyar fiatalság helyes szellemiségű neveléséhez, a szomszéd nép igaz megbecsüléséhez.» A különböző irányú «nemzeti elfogultságok» és a «nacionalizmusok mérge» ellen L. STŰR munkásságának és érdemeinek elismerése nélkül aligha lehet eredményesen küzdeni. STÜR, amikor nyelvi programját kibontotta és a szlovák nép számára a magasabb művelődés útját kijelölte, nem hirdette a magyar hazától való elszakadást, sőt azt remélte, hogy a haza megjutalmazza kultúrtörekvéseiket. «A szlovákok nem akarnak jogokat kötelesség nélkül, a magyar haza iránti hűségüket és engedelmességüket látta minden század.» * Amikor a 18. század végén Magyarországon is megindult a magyarság és a nemzetiségek nyelvi, kultúrális harca, a magyar nyelv uralkodóvá tételéért folyó küzdelem beleütközött az ország területén élő nemzetiségek törekvéseibe is: a szentistváni Magyarország nemzetiségeinek nyelvi követeléseibe. 10
