Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-03-01 / 4. szám
Dokumentációs jellegű Masaryk Tamás 1927. október 28-án tett nyilatkozata: «... sohasem titkoltam, hogy a békeegyezmények és különösen Európa új felosztásának műve nem minden részletében tökéletes. Bizonyos korrektúra részleteiről lehet tárgyalni...» Megszólal Tusar volt bécsi csehszlovák követ is, aki Medinger szenátor előtt így nyilatkozott meg: «Kisebb államterület kétségkívül értékesebb lett volna. A magyarok mindig idegen test lesznek az államban... a magyar területek annexiója kedvezőtlenné teszi viszonyunkat Magyarországhoz, ami pedig Csehszlovákiára nézve, gazdasági szempontból is, nagyjelentőségű. Idejében jóvá kell tenni azt ,ami túlságosan jól sikerült... a tárgyalás folyamán a magyarlakta területekről való lemondás értékes kompenzációk tárgya lehet, önkéntes revíziója egy tévesen megállapított helyzetnek.» 1921. március 14-én és 15-én Benes a Harrachok bruck—királyhidai kastélyában Teleki Pál magyar miniszterelnökkel és Gratz Gusztáv külügyminiszterrel találkozott. A tárgyalások során Benes bizonyos területi revízióra is tett javaslatot. Egyidejűleg kijelentette, hogy a nagyszámú magyar kisebbség Csehszlovákia számára nem kellemes... Én nem is követeltem volna annyit saját jószántamból, de nekem is számolnom kellett a szélsőséges elemekkel...» Trianon haszonélvezői, íme, maguk sem tartották véglegesnek a békeparanccsal megvont határt... A megkérdezése nélkül, akarata ellenére elszakított felvidéki magyar millió pedig, Trianon előestéjén, a később kiutasított Körmendi-Ékes Lajoson keresztül nyilatkoztatta ki, hogy csak azért vesz részt az új államalakulat parlamenti ülésén, mert «ez úton véli biztosítani a lehetőséget arra, hogy a vele elkövetett példátlanul súlyos nemzetközi igazságtalanságoknak, a közjogi és magánjogi jogfosztásoknak ellene alkalmazott rendszerével szemben tiltakozó szavát messzehangzóan felemelhesse...» Hangsúlyozta a nyilatkozat, hogy a felvidéki magyarságot megkérdezése nélkül csatolták a Csehszlovák köztársasághoz, majd ezekkel a drámai szavakkal fejeződik be: «önrendelkezési jogunkat soha és semmiképpen fel nem adjuk, azt fenntartjuk és követeljük!» Így kezdődött... S folytatódott Szent-Ivány József 1920. szept. 24- én mondott költségvetési beszédének alapvető megállapításával: «... a felvidéki magyarság soha sem fogja elismerni, hogy Csonkamagyarország nemzetgyűlése egyedül jogosult volt a ratifikálásra — Mi ehhez a békéhez semmikor sem adtuk hozzájárulásunkat és sohasem fogunk sorsunk intézéséről lemondani!» A felvidéki «Egyesült Magyar Párt» 1938 őszén elhangzó deklarációja ebben a szellemben, a felvidéki magyarság húsz esztendős lelki magatartásának hű tolmácsaként jelenti be, hogy ragaszkodik a népek önrendelkezési jogához és maga veszi kezébe sorsának intézését. Ez a kiáltvány Belvedere-t jóval megelőzve, a felvidéki magyarság megmásíthatatlan akaratának ma már történelmi dokumentuma. 46
