Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-03-01 / 4. szám
1940. decemberében és 1941. januárjában a pogromoknak kb. 6—10 000 áldozata volt. A füzetből kitűnik, hogy 1941. júniusában, a német—orosz háború kitörése után, miután a románok német segítséggel visszafoglalták Beszarábiát és Észak-Bukovinát az oroszoktól, « a legvéresebb időszak vette kezdetét a romániai zsidóság történetében» (the bloodiest period in the history of Rumanian Jewry began»). Jassyban és Kishinevben véres pogromokat rendeztek, majd utána összegyűjtötték a zsidókat gettókba, Kishinev és Csernovitz környékére. Ezt követőleg «példanélküli brutalitással deportálták őket Transistriába» («and their deportation with unprecedented brutality to Transistria»). Végül is a 330 000 zsidóból — azok kivételével, akiket az oroszok evakuáltak a Szovjetunióba — kb. 16 000 maradt meg az említett térségben, 1942. augusztusában. De vannak más, könnyen hozzáférhető adatok is a magyarországi és a romániai zsidóság tragédiájának összehasonlítására. Így dr. Sulyok Dezső «A Magyar Tragédia» című könyvének 515. oldalán részletes adatokat idéz Lévai Jenő, zsidószármazású magyarnak «Feketekönyv a magyar zsidóság szenvedéseiről» címen Budapesten 1946-ban megjelent munkájából...» Igen hosszadalmas lenne, ha Szélesi Jenő munkájában idézett Lévai Jenő könyvének a romániai zsidók irtására vonatkozó részeit szószerint idézném. Ezért csak a fontosabb adatokat ragadom ki belőle. 1941-ben a Vasgárda pogromokat rendez, gyilkol, rabol, fosztogat. 1941. júliusától, az orosz csapatok visszavonulása után, a bevonuló román csapatok Jassyban 14 000-et, Ciudeiben 600-at, Cernautiban 1200-at végeztek ki. Végeredményben Bukovina kb.,150 000 zsidó lakosából csak 25 000 maradt életben. 1941-ben Odesszában az elfogott 35 000 zsidó közül 8500-at, Golta megyében 70 000-et, Bogdanovkán 48 000-et, Dumanovkán 18 000-et, Amecetkán 5 000-et, Vartajenben 23 000-et irtottak ki. Végeredményben Beszarábia kb. 150 000 zsidó lakosából csak 7 000 maradt életben. Ugyanakkor, «... 1944. március 19-ig Magyarország volt az egyetlen hely, ahol közel 1 milliónyi zsidó érintetlen volt» — írja Lévai Jenő a már idézett könyvében. (A Csonkaországban kb. 600 ezer zsidó élt. A visszatért Felvidék, Kárpátalja, Észak-Erdély, Bácska zsidó lakóival és az európai országokból odamenekültekkel együtt emelkedett a számuk kb. 1 millióra.) Érdekes, még az elfogulatlan, tárgyilagosságra törekvő amerikai történészek és újságírók sem akarnak ezekről a megmásíthatatlan tényekről és adatokról tudomást venni, amiket pedig maguk a zsidók állapítottak meg. Csíkménasági 44
