Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-03-01 / 4. szám
Bosznia-Hercegovina és a magyar kormányzat 1918-ban A dunai német sajtó a közelmúltban az első világháború két kiváló tábornokáról, Boroevics Svetozár tábornagyról, az isonzói csaták hőséről és Sarkotics Stefan altábomagyról, Bosznia—Hercegovina utolsó tartományfőnökéről emlékezett meg.1 Mivel mindkét cikk elmarasztalja a magyar kormányzatot a délszláv kérdés és ennek keretében Bosznia—Hercegovina hovatartozandóságának rendezésére irányuló utolsó erőfeszítések során tanúsított elzárkózó, illetve halogató magatartása miatt, nem lesz érdektelen e megoldási kísérletekkel és a magyar kormányzat délszláv politikájával kissé részletesebben foglalkozni, annál is inkább, mert a délszláv kérdés és ezen belül Bosznia—Hercegovina kérdése még ma is rendezésre vár. Ausztria—Magyarország Bosznia—Hercegovinát 1878-ban a berlini kongresszus felhatalmazása alapján szállta meg és vette kezébe e kettős tartomány közigazgatását. A berlini kongresszusnak ez a döntése azt célozta, hogy a Monarchia Bosznia—Hercegvina birtokában kellőképpen ellensúlyozhassa Oroszországnak az 187—78-as háborúban elért és a san-stefanói békével biztosítani kívánt balkáni túlsúlyát. A berlini kongresszus eredetileg Bosznia—Hercegovinát minden fenntartás nélkül kívánta a Monarchiához kapcsolni, a török delegátus azonban csak akkor volt hajlandó hozzájárulni Bosznia—Hercegovina átadásához, ha e tartományok megszállása a török szultán felségjogát nem érinti. Andrássy Gyula külügyminiszternek a hozzájárulása e török kívánsághoz végzetesnek bizonyult, mert a) lehetetlenné tette Bosznia—Hercegovina közjogi helyzetének tisztázását nyomban az okkupációt követően, másrészt b) nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy Bosznia—Hercegovinára egy későbbi időpontban akár Törökország, akár valamelyik balkán iállam, így az ugyancsak a berlini kongresszus döntésével függetlenné vált Szerbia, igényt emelhessen. Ez utóbbi lehetőséget annál inkább figyelembe kellett volna vennie Andrássynak, hiszen Kállay Benjámin, a Monarchia volt belgrádi ügyvivője pontosan tájékoztatta a külügyminisztériumot Szerbiának Bosznia—Hercegovinával kapcsolatos terveiről és nem lett volna szabad megfeledkeznie arról a tényről sem, hogy az egész krízis a szerbek által szított boszniai felkeléssel indult el. 29
