Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-03-01 / 4. szám
a valódi indítékot, nevezetesen azt, hogy voltaképpen e jellegzetesen magyar vidék lakosságának összetételét akarták felhígítani. A tartományt ugyanis ettől fogva nem Magyar Autonóm Tartománynak, hanem — a Maros folyó után — Mures—Magyar Autonóm Tartománynak hívják. A felhigítási folyamat ezután is tovább tartott, habár kevésbé átlátszó módszerekkel, az iparosítás erőszakolásával. — Erdélyt sok magyar fiatalnak kell elhagynia, hogy délre és délkeletre eső vidékeken, az úgynevezett Ó-Romániában keressen munkát. S meg kell állapítani, hogy — miként azt cikkünkben a továbbiakban kimutatjuk — ez még nem minden. A de facto diszkriminációt egy másik módszer segítségével gyakorolt, az általános rendelkezések köntösével leplezik. A hírhedt 1945. április 4-i 261. törvény és az 1945. augusztus 13-i 12. dekrétum tulajdonképpen diszkriminációt alkalmaz a magyarokkal szemben, s rendelkezései súlyos aggodalommal töltik el a román állampolgárságú magyarokat. Ez a törvény kimondja, hogy mindazok, akik egy olyan állam katonai, vagy katonai jellegű alakulataiban szolgáltak, amelyik hadban állt Romániával, elvesztik román állampolgárságukat. A 12. sz. dekrétum az effajta szolgálat határidejét 1944. aug. 22- ben szabja meg. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a magyar kisebbség elveszti román állampolgárságát. A helyzet ugyanis az, hogy Románia 1944-ben a Szövetségesekhez csatlakozott és szembefordult a Tengelyhatalmakkal, míg Magyarország német megszállás alatt, a Tengely szövetségese maradt 1945 májusáig, a háború befejezéséig. Erdély északi, túlnyomó többségben magyarlakta vidékét a németek és az olaszok visszaadták Magyarországnak, s Horthy uralma alatt valamennyi magyar férfinek katonai szolgálatot kellett teljesítenie, a fiatalságot pedig katonai jellegű szervezetekbe sorolták be. Ilyen körülmények között, kevés olyan magyar akad, akinek nem kell attól rettegnie, hogy nem veszíti el állampolgárságát. Hacsak a kommunista pártba be nem lépve, meg nem menekül. A diszkrimináció kultúrális téren A román hatóságoknak a magyar kultúra csorbítására irányuló intézkedéseit, bizonyos esetekben, szintén nehéz megkülönböztetni az általános kommunista politika szerves részeként is tekinthető eljárásoktól. Így például, a katolikus és protestáns egyházat megfosztották iskoláitól; ez önmagában csupán a kommunista állam rég ismert materialista politikájának szerves része volt, s bár különösen erős csapást jelentett a magyar kultúrára, mégsem számíthat diszkriminációs intézkedésnek. Ám ezzel egyidejűleg jó néhány évszázados magyar magán- és közkönyvtárat és archívumot is elpusztítottak, s azzal az indokolással, hogy az új épületek számára nyersanyagra van szükség, régi magyar várakat is leromboltak. Ezáltal 16
