Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)

1971-09-01 / 2. szám

továbbra is az egységet prédikálta, de csak azért, hogy ilyen módon kitűnő, biztonságot nyújtó belgrádi pozicióját megtarthassa. Igen jellemző az új helyzetre, hogy a Horvát Kommunista Párt Központi Bizottsága 1970. januárjában Zankot elítélte, ami természetszerűleg nyílt kihívást jelentett a belgrádi centralistákkal szemben. Így még nagyobb volt a meglepetés, amikor Belgrád magáévá tette Zanko elítélését, csakhogy a « testvériség-egység»-nek legalább a látszatát megmentse. Mondanunk sem kell, hogy Jugoszláviának ma a legnagyobb prob­lémája Tito tervezett visszavonulása. Egy évvel ezelőtt Tito még mindig az egységes rendszer mellett volt s nem kívánt semmi válto­zást, hiszen szerinte a jugoszláv kommunizmus volt a világ legtöké­letesebb rendszere. Ebben a hiedelemben élt, amikor bejelentette visszavonulási szándékát, mert látni akarta, milyen hatást vált ki ama javaslata, hogy egy kollektív testület vegye át tőle a hatalmat. Tito rövidesen rájött, hogy javaslata gyakorlatilag nem valósítható meg. Ezért eredeti tervét feladva, 1970. végén a jelenlegi alkotmány megváltoztatására szánta el magát. Jugoszlávia újjászervezése esetén a horvátoknak a konfederációs államforma a minimális követelésük. A belgrádi centralistáknak ez semmiképpen sem tetszik és mindent elkövetnek, hogy az alkot­mánynak ily módon való megváltoztatását megakadályozzák. Maguk részéről máris federatív Szerbiáról beszélnek, ami a gyakorlatban azt jelentené, hogy a szerbek továbbra is megtartanák eddigi kivált­ságaikat a többi népek — elsősorban a magyarok és az albánok — rovására. A szlovének és a macedónok még a horvátoknál is tovább mennek és azt követelik, hogy a konfederáció fővárosa egyik tagállam fő­városa se lehessen, mert a konfederáció székhelyét ki akarják vinni Belgrádból. Az alkotmány tervezett reformjának a hatása már a mindennapi élet élet apró-cseprő dolgain is érezhető. Jugoszláviából pl. ma már ilyeneket írnak: «Most már újból mondhatjuk, hogy horvátok va­gyunk ... A horvát himnuszt újból éneklik az iskoláinkban... — Ugyanakkor Tripalo és Kucár még mindig azt panaszolják, hogy a federális intézményekben, még Horvátországban is, a nem horvát alkalmazottak létszáma aránytalanul magasabb, mint a horvátoké. Így nem csoda, hogy a «Vus» c. hetilapot, melyben Neda Krapotic rendszeresen ír, a nép a második világháború idején megjelent «Ustasica» (az Ustasa mozgalom női lapja) után «Vustasica»-nak nevezi. Az aggodalom, hogy mi történik Tito esetleg hirtelen bekövetkező halála esetén, a legjobb érv Belgrád meggyőzésére, mert az így ke­letkezett hatalmi és politikai vákuumot az oroszok semmi esetre sem hagynák kiaknázatlanul. 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom