Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)

1971-09-01 / 2. szám

— Szent István levelezése azután majd még azt is bizonyítja, hogy összeköttetésben állt a frank bencés központtal is. Ugyancsak ismert az Árpádok családi kapcsolata a lengyel uralkodó felé. Mindez akkor, amikor sem távbeszélő, rádió vagy repülőgép nem áll rendelkezésre, de a X. és XI. sz. fordulójának magyar nemzedéke páratlan államalkotó energiája bőven pótolja e műszaki eszközök hiányát! Olyannyira, hogy — tudjuk —, még a hazájukat vesztett angolszász hercegek is nálunk keresnek menedéket. Egyikük Sz. István Agátha nevű leánya kezét elnyeri. Gyermekük a skótok nagy szentje, Margit.3

Föl kell idéznünk e tényeket, hogy világosabban álljon előttünk az a politikai Európa, amit II. Szilveszter és tanítványa, III. Ottó az igazi reálpolitikusok érzékével elismert és szentesített. Elismerték, hogy az európai térségben már addig is föltorlódott nagy erővonalak: a germán, a szláv, a latin (frank) és a bizánci csomózóján olyan egyensúlyozó hatalom izmosodott, mint a magyar. (A bizáncihoz jó megjegyeznünk, hogy az 1054-ben beteljesedett szakadás igazolta Róma már félszázaddal előbb táplált aggodalmait s hogy ez a szakadás a III. Róma-tervtől is fűtve, hovatovább az orosz terjeszkedési politika olyan eszközévé vált, amit az Európa-ellenes összeesküvés egy ideig sikerrel állít szolgálatába. Ma több jel odamutat, mintha «törököt» fogtak volna a Szovjetben... Ugyanígy jártak másik eszköz-emberükkel, Napolénonnal.)4

Fölösleges történelmünkből felsorolnunk mindazon tényeket, amelyek tanúskodnak arról, milyen fontos szerepünk volt Európában. Mindez egyébként szorosan kapcsolódik a másik kérdéshez: mit jelentett nekünk Európa?

írásos vallomást keveset idézhetünk, annál több áldozat, hőstett bizonyít egész történelmünk folyamán Európa iránti törhetetlen ragaszkodásunkról, hűségünkről. — írott vallomások között a legrégibb ismert és egyszersmind a legmegrendítőbb: IV. Bélának 1252. november 11-én IV. Incéhez küldött levele... Európa nevét négyszer is említi az újabb mongol felvonulás veszélyére figyelmeztető s ezért segélyt kérő soraiban: «... e mongolok most már nemcsak ellenünk, hanem az egész keresztény világ ellen készülődnek, —írja —, s ahogyan nagyon sok hiteltérdemlő tanú állítja, óriási seregeiket rövidesen egész Európa ellen fölvonultatják.» A másik három említés szemrehányás az Európa többi uralkodói részéről mutatkozó nemtörődömség miatt. Mutatóban ennyit: «Azon is nagyon csodálkoznak, hogy Szentséged annyi mindenről gondoskodik a bizánci birodalom és más tengerentúli területen. Pedig, ha ezek, amitől Isten óvjon —, elvesznének, nem okozna annyi kárt Európa lakóinak, mintha egyedül csak országunkat sikerülne a mongoloknak elfoglalniuk.»5

4