Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1970-04-04 / 1. szám
beszélésre. Hogy e megbeszélések során az Egyesült Államok tényleges kötelezettséget vállalt-e Jugoszlávia katonai támogatására, ezt ma még nem lehet megállapítani. De szinte általános az a feltételezés, hogy a jugoszláv haderő zöme egy szovjet támadás esetén a délnyugati hegyvidékre vonulna vissza, s az Egyesült Államok Dalmácián át tengeri úton, valamint légi szállítással, katonai és élelmiszer szállítmányokkal támogatná a jugoszláv hadsereg ellenállását. Vajon nem érkezett-e el az ideje, hogy az Egyesült Államok kormányzata gyökeresen felülvizsgálja jugoszláviai politikáját s e felülvizsgálat során a hangsúlyt Jugoszlávia immár 1918 óta elnyomott s a nyugati hatalmak támogatásával is Jugoszláviába kényszerített népek jogos törekvéseire, nem pedig e népeket elnyomó rendszer érdekeire helyezze? Homonnay Elemér. A FRANCIÁK IS MEGEMLÉKEZTEK A SZABADSÁGHARC 13. ÉVFORDULÓJÁRÓL A L’Ordre de la Libération francia szervezet 1969. október 25-én este 8 órakor a Reunion Commemorativ à la Salle des Centreaux-ban mintegy 200 főnyi meghívott, főleg francia személyiség előtt megtartott díszülésen emlékezett meg a magyar szabadságharc 13. évfordulójáról, aminek tiszteletbeli elnökéül vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredest kérték fel. A díszülés előtt vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc megkoszorúzta a francia Ismeretlen Katona sírját. A díszülésen a szervezet elnöke, François Ingold tábornok, Dominique Pado francia szenátor, Raymond Bronne francia képviselő, Tadeus Rzewuski, a Lengyel Emigráns Tanács elnöke, az idegenben felnőtt és magyarul már nem tudó Yves de Daruvár és a magyar szabadságharcos Kiss Rezső mondottak figyelemre méltó beszédet a magyar szabadságharc páratlan hősiességéről és jelentőségéről. A díszülést v. kisbarnaki Farkas Ferenc, «tiszteletbeli elnök» zárta be francia nyelven mondott beszédével, amiben megköszönte a francia szervezet vezetőségének a díszülés megrendezését, a szónokok nagyszerű megnyilatkozásait és mindazt, amit Magyarországért és a magyarság érdekében mondtak és tettek. Majd felvázolta a magyarság ezeréves történelmének európai jelentőségét és Trianon igazságtalanságát. A «Figaro» és az «Aurora» másnapi számában a díszülésről hoszszabb riportban számolt be. 44
