Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1970-09-01 / 3. szám

A szerző, mint a XX. század gyermeke és amerikai, képtelen megérteni a Szent Koronához fűződő tant is, amely pedig még a mi időnkben is újabb elemekkel bővült.12 Éppen ezért hajlandó inkább elhinni még azt is — pedig a Szent Koronával kapcsolatos kérdések eldöntésénél ez egyike a leglényegesebbnek —, hogy a magyar nemzet, amelyik már a honfoglaláskor is komoly történelmi múltra tekintett vissza, és olyan nagy, európai viszonylatban is kimagasló uralkodói, mint Könyves Kálmán, III. Béla, IV. Béla — az Árpádházból —, Róbert Károly, Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király volt, sorozatosan, évszázadokon keresztül áldozatául estek egy szerzetes kegyes csalásának, politikai misztifikációnak, vagy a miszticizmussal egyáltalán nem vádolható, józan magyar nép vallási rajongásának. Egyszerűen ilyen nem létezik. A Szent Korona tanának nemcsak alkotmányjogi, hanem komoly tárgyi alapjának is kell lennie, amit nem lehet csak úgy mende-mondára, vagy legendára építeni.

Végül, maga írja, hogy «A korona harmadik része, a tetejét diszítő egyszerű, arany, végein gömbben végződő kereszt a korona tetejéhez a négyzetalakú zománcképen egy köralakú kivágással (circular incision) van erősítve.» Ezzel szoros kapcsolatban van Hahn Sándor akaratlan, perdöntő észlelete: «Megnéztem a korona elferdült keresztjét is, hogy nem tört-e le. A kereszt érintésemre elmozdult a helyéből, de utána rögtön visszabillent eredeti helyzetébe.» 13 Ez csak úgy képzelhető el, ha a köralakú kivágás szélei a kereszt gömbvégének megfelelően kissé be is vannak mélyesztve. Márpedig elképzelhetetlen, hogy olyan kezdetleges eljárással, mint ahogy a Szent Koronát összeillesztették, töréseit megjavították, egy zománckép közepén a kép súlyosabb sérülése nélkül ezt meg lehetett volna csinálni. Mivel a kérdéses zomácképen nincsen semmiféle sérülés, a közepén lévő köralakú, bemélyesztett kivágást nem utólag készítették.

De azt is figyelmen kívül hagyja, hogy mind a négy abroncsív alsó végén még most is jól látható a vágás nyoma, ami azt bizonyítja, hogy az abroncsíveknek eredetileg folytatásuk volt. Tovább menve, az abroncsívek zománcképeinek hátlapján nyoma sincs a feltételezett kódex fedőlapjához való erősítésnek. Ezek az apró, jelentéktelennek látszó, de valójában perdöntő tények alapjában ingatják meg a széria IV. Károly halála után (1922.) a magyar bíróságok a király helyett a Szent Korona nevében ítélkeztek, 1944-ben pedig Szálasi F. a Szent Koronára tette le az államfői esküt.

is A különleges amerikai bizottság megidézte Hahn Sándort, a Nagy Ferenc féle kormány hazatelepítési kormánybiztosát, mint hivatalos kiküldöttet a Szent Korona azonosítására. Erről a hivatalos ténykedésről a Képes Figyelő 1948. jan. 10-iki száma közölt érdekes beszámolót a hely és időpont megjelölése nélkül.

14