Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1970-04-04 / 1. szám
Mindezek minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a honfoglaló magyarság a Duna—Tisza közének egészét birtokba vette, mint ahogy ezt Paul Flach «Der goldene Batschka» c. munkájában részletesen is megírta. «Délvidéki» III. «BULGARIA» A bulgár Szent Cyril és Method Kulturális Bizottság kiadásában (Chicago, Illionis, USA) s Dimiter Etimov M. A. szerkesztésében megjelenő «Bulgaria» 1969. évi szeptemberi számában két magyar vonatkozású cikket is közöl: Csaba L. Elemér Alvin M. Bentley volt magyarbarát képviselőről emlékezik meg, aki 1969. április 10-én halt meg. (Alvin M. Bentley Délmagyarország Felszabadító Tanácsának tiszteletbeli tagja volt és a DFT megrendezte 1956. szept. 15-i nándorfehérvári emlékünnepnek ő volt az ünnepi szónoka.) Dr. Edelényi Achilles, az University of Dayton tanára, viszont Szent István születésének 1000. évfordulójáról emlékezik meg. A dokumentációs anyagában figyelemreméltó Mattews, a State Department európai osztálya h. igazgatójának jelentése a Secretary of State-hoz (Bymes) 1944 októberében Churchill és Sztálin emlékezetes moszkvai tanácskozásáról. Harriman moszkvai követ jelentése szerint Jugoszlávia jövendője tekintetében Churchill és Sztálin egyetértett abban, hogy Jugoszlávia federativ alapon fennmaradjon. De ha ez nem volna megvalósítható, akkor Sztálin szívesen látna egy független Szerbiát a Szovjetunió érdekterületében, míg az Adria menti részek (Horvátország) Anglia érdekövezetébe kerülnének. (Foreign Relations of the United States, Vol IV. 1016. oldal.) Köztudomású, hogy Tito akkor már megkötötte Sztálinnál moszkvai egyezményét, mely «legális» alapot adott a szovjet hadseregnek, hogy a volt Jugoszlávia területére lépjen, ugyanakkor a Szovjetunió garantálta Tito uralmát a «felszabadított» jugoszláv területek felett. Churchill ezt akkor még nem tudta, holott fia is ott volt Tito főhadiszállásán az angol katonai misszió keretében. D. K. IV. IV. BALKANIA Christ Anastasoff szerkesztésében megjelenő Balkania 3 évvel a megindulása után komoly megalapozottságú cikkei s minden igényt kielégítő kiállítása következtében a makedón—bolgár problémakör vezető szaklapjává nőtte ki magát. Az 1969. októberi szám gazdag anyagából csupán néhányat emelünk ki: 54
