Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1970-04-04 / 1. szám
ha sosem lettek volna ott és egy nagyot nevetne a markába, hogy a félvilág után a Vatikánt is sikerült becsapnia. De ezzel az erdélyi katolikus és protestáns egyházak és velük az egész erdélyi magyarság sorsa is végleg megpecsételődne. Ügy látszik, valóban így is van, mert P. Hofmann, a N. Y. Times bécsi külön tudósítója a lap dec. 25-i számában megjelent «Church in East Europa» című beszámolójában Romániáról csak az alábbi néhány, de jellemző sort tartotta szükségesnek feljegyezni: «A román ortodox egyház jóviszonyt tart a kormánnyal. Justin jassyi metropolita tagja a Nagy nemzetgyűlésnek (Grand National Assambly) és aktív munkása az ecumenikus mozgalomnak.» A katolikus egyház, amelyik a múltban mindig történelmi távlatokban gondolkozott és politizált, az utóbbi években egymásután szervezte át az elszakított területek: Nyugatmagyar ország, Felvidék, Délvidék, sőt még Horvátország ősi magyar egyházi szervezetét az őslakos magyarság mérhetetlen kárára. Ezt csak betetőzi a nemzeti nyelveknek erőszakolásával az egyház szartartásaiban, úgyhogy a kettős járomban sínylődő magyarok százezrei ma már imádkozni sem imádkozhatnak anyanyelvükön.. . Sőt, a Vatikán liberális egyházpolitikusai a Csonkaországban is mindent elkövetnek, hogy a vértanú br. Apor Vilmos püspök, Kiss Szalézok, Kerkay páterek... az élő vértanú Mindszenty bíboros életáldozatát, hősi helytállását, nemzetfenntartó «konzervativizmusát» semlegesítsék. Pedig, a történelem tanúsága szerint, minden maradandó, jövőtépítő érték mindig a vértanúk véréből, a hősök életáldozatából sarjadt ki... A Ceausescu és liberális egyházpolitikus-féle percemberkék pedig menthetetlenül és végleg eltűnnek a történelem süllyesztőjében. Megjegyzés: A ( ) tett szövegrészek az író megjegyzései. 28
