Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1970-04-04 / 1. szám
Mai élet Erdélyben Tudjuk, hogy az úgynevezett «felszabadulás» után földi pokollá vált Erdély a magyarok számára. Az elején a román bosszúállás folytatása Moszkva parancsára csökkent, de az üldözés folytatódott. A kommunista nyomás, mint máshol is a vasfüggöny mögött, ránehezedett a népre. A magyarokra ráadásul még a román elnyomás. Kettős járom. A «székely autonómia» és a kisebbségi jogok csak papiron szerepeltek. Aztán jöttek a bebörtönzések. Jött a kolhozrendszer, ami azt jelenti, hogy a föld is az államé, szelídebben a nagy «közösségé». A földmíves nem megy többé saját birtokára dolgozni, nincs határkő, minden közös. A munka: a szántás, vetés, kapálás, aratás is közösen történik. A termés is közös raktárakba kerül. A munkáért a fizetés részben pénz, részben termény, aszerint, hogy mennyi munkanapot — «normát» — teljesít valaki. Ugyanez történt az üzletekkel, üzemekkel. Minden a «nagy közösségé, a népé» lett. A munka gyümölcsét az orosz vitte el és jelenleg is sok mindent. A nemzetközi kommunista hatalom ránehezedett az egyházakra is, úgyszintén a magyar intézményekre. A szerzetesrendeket hatalmi szóval feloszlatták, zárdáikat, iskoláikat kisajátították. A rend tagjait részben bebörtönözték, részben összezsúfolták egy-egy zárdába. Ilyen koncentrációs láger volt Máriaradna, Dés, Kőrösbánya. A világi papok sorsa, ha nem is volt annyira drasztikus, mint a szerzeteseké, az üldözést és börtönt közülük is sokan megismerték. Börtönlakók lettek a püspökök is, mind a római, mind a görög katolikusok. Többen börtönben haltak meg. Ez az állapot hosszú ideig tartott... Emlékezzünk! Amikor Johnson Amerika és Kelet-Európa között «hídépítésről» kezdett szónokolni és rövidesen Washington és Bukarest között kereskedelmi tárgyalások indultak meg, egy magyar küldöttség fölkereste az akkor történetesen Clevelandban tartózkodó Laushee Ohio volt kormányzóját, aki a magyarok barátja és, aki akkor az USA külügyi hivatalában teljesített szolgálatot és kérte, hogy minden befolyását vegye igénybe és hasson oda, hogy a tárgyalásoknál Amerika föltételei között szerepeljen a magyarság SOS segélykiáltása is, melyet a bizottság képvisel. Ugyanez a kérés ment máshonnan is a magyarok részéről, illetékes washingtoni helyekre. Az emberi jogok minimumát kértük az erdélyi magyarság részére. Mivel a román kormány mindenképpen valami eredményt akart elérni, Washingtonban Ígéretet tett, hogy a magyar politikai foglyokat szabadon bocsájtja. Akkor kezdődött az az idő, amikor meg-megnyílt egy-egy börtönajtó azok előtt, kik még életben maradtak. Ez még most is folyik. Megszabadult Márton Áron is, jelenleg Erdély egyetlen katolikus püspöke, világi papok, szerzetesek és civilek. De 19
