Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1970-09-01 / 3. szám
re a félszázaddal ezelőtt kialakult magyarosodás. A fejlődés itt is, mint mindenütt a trianoni határokon túl, a magyarság rovására történik, nem utolsó sorban azért, mert Budapest nem törődik a magyar kisebbségekkel. (Kanadai Magyarság, 1970. aug. 22) RÉVAY ISTVÁN: « A nemzetiségi kérdés éve » — 1968 Különnyomat a «Katolikus Szemle» — Róma 1969. évi 3. (200—213. o.), 4. (307.—326. o.) és 1970. évi 1. (35—44. o.) számából Gróf Révay István, az elszakított területi magyarság sorsa egyik legfőbb szakértője és krónikása e legújabb tanulmányában az elszakított területi magyarság helyzetének általános analízisét adva, arra a végkövetkeztetésre jut, hogy az orosz hatalmi politika módszereiben beállott változás következtében valamennyi utódállam felismerte, hogy az elszakított területi magyarság helyzetének rendezése a Kárpátmedence stabilitásának feltétele. Az utódállamok a bekebelezett területek megtartása érdekében igyekeznek a magyarság helyzetében több-kevesebb korrekciót végrehajtani, ugyanakkor a magyar kommunista rendszer is az elszakított területi magyarság sorsának teljes elhanyagolása után végre beismerte, hogy e téren erkölcsi kötelezettségei vannak s hogy legalább kultúrális síkon igenis segítő kezet kell nyújtania a határokon túl élő magyarságnak. Az elszakított területi magyarság helyzetében bekövetkezett változás Révay szerint nem az 1968-as csehszlovákiai események eredménye, hiszen ez a folyamat az oroszok 1968-as beavatkozása után is tovább fejlődött. E fordulat inkább annak tulajdonítható, hogy az elszakított magyarság soraiból egy új szellemi vezetőréteg emelkedett ki, mely igényli a nemzeti élet helyreállítását. Ez igény elől az utódállamok kormányzatai nem tudtak kitérni, márcsak a kommunista blokkon belül bekövetkezett változások miatt sem. Révay István zárószakaszában külön-külön vázolja fel az egyes utódállamok magyarságának sorsát, illetve annak fejlődését 1945- től napjainkig. Általános érvényű tételeinek az egyes országok nemzetiségi politikájában való jelentkezése mellett rámutat a helyi adottságokból folyó eltérésekre is. Révay István kitűnő analízise oly plasztikus képet ad az elszakított területi magyarság helyzetéről, hogy azt minden e kérdések iránt érdeklődő emigráns magyarnak el kellene olvasnia. Homonnay Elemér 47
