Vetés és Aratás, 1994 (32. évfolyam, 3. szám)

1994 / 3. szám

г Tanács az Ur szolgáinak 'Te azonban légy józan mindenekben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat" (2Tim 4,5). Józan légy! Sohase építs arra, amit Isten nem ígért meg, de amit megígért, annak is józanul tudakold meg előbb minden feltételét. Az emberektől ne várj töb­bet, csak amennyit egy csalárd emberszív adhat. Ne keserítsen el felébredt, de hitványul visszaesett emberek bűne. Ne fordulj vissza Egyiptom felé, ha Áron borjút önt, és ne fordulj el az Igéktől, melyeket Isten Mó­zes által adott. Ne nézd kétségbeesetten a roppant kárt, amelyet felébredt emberek okoztak, vedd józanul tudomásul, hogy a tizenkettő között Isten terve szerint ott volt Júdás is: a veszedelem fia az irgalom fiai között. De ne félj, hogy veled is ez fog történni, te az irgalom edénye vagy. Józan légy! Abban a kegyelemben bizakodjál, amely néked adatott s amelyet nem gyengíthet meg elődeid közül egynek a rossz példája sem. A józanság tartalma a helyes számvetés: mindent a maga mértéke szerint mérni. Sohase engedd össze­hasonlítani a mulandót az örökkévalóval, mert ez nagy bolondság. Amit te kaptál, ahhoz semmi sem mérhető abból, amit a világ, a test adhat. Józan légy. Ne gondold, hogy tökéletes munkát végeztél, de azt se hidd, hogy erőtelen szolgálatod hiábavaló volt az Úrban. Balgaság lenne azt gondolni, hogy pótolhatatlan vagy, de azt is józanul kell látnod, hogy Jónás helyett senki sem mehet el Ninivébe. Ne végy részt üres szóvitákban, de boldogan tégy vallomást Jézus Krisztus haláláról és feltámadásá­ról, arról a Jézusról, aki benned él. Szenvedj! Amint valaki őszintén belépett a lelki szolgálatba, megkezdődik nagyszerű és szinte szüntelen szen­vedése, az Úrban való állandó öröme mellett is. Előbb önmagunktól, alkalmatlan voltunktól szen­vedünk, de ezt is józanul tegyük. Minél őszintéb­bek szándékaid az odaadásra, annál élesebbek lesz­nek fájdalmaid. De a szolgálatot nem adhatod fel, Ninivébe neked kell elmenned. Gondolj arra, hogy Jónás volt az Ószövetség leghitványabb prófétája, és mégis neki adatott egy egész város, egy pogány város megtérése. Reménykedj, ha szenvedve viseled is önmagadat. Szenvedned kell sok hetyke, alig elindult atyafi miatt, akiket nem lehet félretenni, noha mindig láb alatt vannak... Egy ideig együtt kell dolgozni a Démásokkal, és az ércmíves Sándorok sokszor nagyon ellenünk állnak. De a számunkra terhes atyafiakra nézve is igaz, amit Isten a maradék sző­lőről mondott: Ne veszesd el, mert áldás van ben­ne. Sokszor a komoly testvérek is szeretetlenek - segítség helyett ostoruk pattog. Szenvedj! Amikor fejedet nagyon közel hajtod Megváltódhoz, téged is szúrni kezd a neki juttatott töviskorona. Az evangélista munkáját cselekedd! Örömhírt mondj azoknak, akik még nem tudnak róla. Szolgálatod munka legyen: hívők ébresztge­­tése, hitetlenek hívogatása. Megfontolt, alapos, de szabadon, csak Istentől függő, nem érzéseid szerint csapongó. Engedj mindig Uradnak, ha nem is érted, hogy mit akar. О Timóteus (lTim 6,12) Mert megvannak a harcai a hitnek: Vívjad keményen a hit nemes harcát. Kit kételyek kígyója közelít meg: az Igazság felé fordítsa arcát. Csábít világnak ezer csillogása? Moslékos vályú tárul az út végén. Visszasiess hát az atyai házba, és testvéreddel együtt élj ott békén. Félemlít tán az ordító oroszlán és tested-lelked száz veszélytől reszket? Téged megóv, ki magát meg nem óvta és odatárta karját a keresztnek. Ha világosság angyalaként kábít, hogy tőrbe csaljon az ős vesztő szellem: Rántsd le álarcát Lélek erejével, Győztesen küzdj a "fehér ördög" ellen. Sok szív ajtaja ma még kulcsra zárva, s úgy tűnik, zárva fölötted az ég is? Mint egykor Illés - utadat csak folytasd. Kegyelem hordoz - s a hit szava: Mégis. Akad, akit gőg ejt rabul, pénz szerelme? Hűtlenek útját fájó szívvel látod? Példát mutatva pásztorold a nyájad és senki meg ne vesse ifjúságod. Vannak bár kemény harcai a hitnek: te győztes Vezér katonája lettél. Győzelmi pálmád: Boldog örökélet, melyre hivattál, melyről vallást tettél. Siklós József 87 vetés és aratás 32 /3. 1994

Next

/
Oldalképek
Tartalom