Vetés és Aratás, 1994 (32. évfolyam, 3. szám)

1994 / 3. szám

Jézus megkísértése és mi (2.) Olvasd: Máté 4, 1-11; Efézus 6, 13-17. Jézus a Sátán pusztai megkísérlését azzal hárítja el, hogy Isten Igéjét idézi, amely meg van írva. Pál az efézusiakat arra biztatja, hogy legyenek készen, vegyék fel a fegyvert, mert nem tudják, mikor és hogyan támad a kísértő. Ennek a fegyverzetnek egyik legfontosabb része a Szent Szellem kardja, amely az Isten beszéde. Ezzel Pál megerősíti az írások ismeretének szükségességét is. A Sátán egyik legnagyobb győzelmét azzal éri el a a hívők között, hogy kiüti kezükből e kardot, s így tehetetlenné teszi őket. Először cáfolja Isten létezését, majd kétségbe von­ja, állítja, hogy Isten nem a világ Ura, tagadja Isten egyik legnagyobb bizonyságtételét: Jézus Krisz­tust, akiben önmagát igazolta. Megingatja az em­ber hitét abban, hogy az Ige Isten beszéde. A Sátánnak különböző ravasz módszerei vannak. Kezdi már a gyermekkorban, majd folytatja a fiataloknál. Ha valaki felteszi a kérdést: "létezik-e Isten?", megtörténhet, hogy még a hívő is úgy gondolkozik: vajon nincs-e igaza a másiknak? Jé­zus sem volt a kísértéstől mentes, mi még kevésbé. Ezért szükségünk van a teljes fegyverzetre, hogy ki tudjuk védeni a kísértő támadását és ne essünk neki áldozatul. Napjainkban sokszor halljuk, hogy Isten nem lé­tezik, Ő csak egy vallásos elképzelés, az ember fé­lelmében alkotta magának. A tudomány pedig úgy véli, hogy pontos mérésekkel és elemzéssel min­dent meg tud magyarázni, nincs szükség Istenre. Ilyen esetben mi hárítja el a Sátán tüzes nyilát, mi van megírva? Jézus vajon mit mondana? Talán azt mondod, én hiszem, hogy van Isten, s ez elég! Az Igében ezt olvassuk: "Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny, nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig" Zsolt 19,1-5. Ez már nagy­szerű kard; vajon az ellenség ezzel leteszi a fegy­vert és azt mondja, igazad van? - Nem! Tovább kérdezi, hogy ki írta ezt a zsoltárt? Dávid, ezelőtt 3000 évvel? Ki volt ő - egy juhpásztor, nem volt különös képzettsége. Ma, amikor a tudomány szinte mindent megmagyaráz, hogyan indulhatsz el egy pásztor szaván? - Mivel véded ügyedet, mi van megírva? Igaz, hogy Dávid egyszerű ember volt, de meg van írva, hogy Dávid próféta volt! Próféta volt, mert beszélt Jézus szenvedéséről és feltámadásáról, aki később az ő szavait szó szerint idézte: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?"; "szomjúságomban ecettel itattak" (Zsolt 22,1; Zsolt 69). Majd Jézus feltámadásáról azt írta: "Nem marad a halottak birodalmában és teste sem lát elmúlást" (Zsolt 16, 10). Mintha az evangéliu­mokból olvasnánk, pedig Dávid, a juhpásztor írta. Ezek mind beteljesedtek, Dávid vajon éppen istenhitében tévedett volna? Semmiképpen! Ponto­san Istenbe vetett hite igazolja, hogy próféta volt (Csel 2, 30-31). Ha a kísértének nem sikerül így célhoz érni, to­vább próbálkozik, és azt sugallja, hogy Isten nem a természet ura. Körülöttünk minden a természet tör­vényei alapján történik. A napsugár, a meleg, az eső, az évszakok stb., ezeket a tudomány mind megmagyarázza, hogy miért vannak. Hogyan lehet elhinni, hogy Isten ad esőt, napsütést, termést? Mi van megírva, mivel tudsz védekezni? Persze, hogy van a természetnek törvénye, de azt is Isten szabta meg: "Ki zárja el ajtókkal a tengert, amikor buzog­va előtört a föld gyomrából, amikor felhőbe öltöz­tettem, és sűrű homállyal takartam be, amikor ha­tárt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá és azt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem!" (Jób 38, 8-11) Ezt Isten mondja, nem ember. Egy másik helyen olvassuk: "Ő alkotta a Fiastyúkot és a Kaszás-csil­lagot. Ő változtatja reggelre a homályt, és sötét éj­szakává a nappalt. Szól a tenger vizének, és kiönti azt a szárazföldre: az Úr az ő neve" (Ámosz 5, 8). Mindez bennünket arra indít, hogy az Urat imád­juk. О az, aki a természeti törvények által áldását adja a földre: "Akkor esőt adok a szokott időben: a föld megadja termését, és a mező fája is megtenni gyümölcsét" (3Móz 26, 4). Jeremiás próféta azt kérdezi: "Tudnak-e esőt adni a népek bálványai? Vagy az ég adja-e a záporesőket? Nem, hanem Te, Unink, Istenünk, benned reménykedünk: hiszen te alkottad mindezeket" (Jer 14, 22). Ezt Pál is meg­erősíti a Csel 14, 17-ben. Gondolunk-e arra, ami­kor a meleg napot, az esőt, a csillagos eget élvez­zük, hogy ez mind Istennek tulajdonítható?! Le­gyen ismeretünk az ellenség megcáfolására. A Sátán azonban nem áll meg itt, mint ahogy Jé­zusnál sem. Azt mondja: Lehet eső, szép idő, de ha nem dolgozol, éhen halsz. Az az eredmény, amit az életben elértél, mind a te munkád gyümölcse, ezért téged illet a tisztelet, az elismerés. Vigyáz­zunk ezzel, mert ez is kísértés, és legyőzhet. - Mi van megírva ezzel kapcsolatban? Igaz, meg van írva, hogy: "arcod verejtékével eszed a kenyeret", vagy "aki nem akar dolgozni, az ne is egyék", vagy 75 vetés és aratás 32 / 3. 1994

Next

/
Oldalképek
Tartalom