Vetés és Aratás, 1991 (29. évfolyam, 1. szám)
1991 / 1. szám
Énekelj! ,,Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére" (Mt 26,30). Ezen a szomorú éjszakán a tanítványoknak nem volt kedvük énekelni. A Mester azonban elkezdett egy dicséretet, egy szomorú és mégis magasztaló éneket, egy hódolattal teli fájdalmas zsoltárt, amelyben az ember szíve igent mond Isten akaratára a fájdalomban is. A tanítványok szíve is megtelt erre magasztalással, a szorongások ellenére is. Merre vitt ez az ének? Találkozóra vitt Júdás csókjával, Péter háromszoros tagadásával és hűtlenségével. Eljött az óra, hogy egyedül maradjon. Jött már a világ fejedelme, hogy még egyszer keressen nála valamit abból, ami ebből a világból való, de most sem talált semmit, úgy mint soha azelőtt sem. „Énbennem nincsen semmije”- mondta Jézus. Felséges út volt ez. Félelmes és dicsőséges. Illett hozzá a dicséret. Egy igazi király indult el, hogy tövissel koronáztassék, hogy Pilátus ámuló ajkáról kényszerítse ki a kérdést: Király vagy-é hát te csakugyan? Nyugtalan lelkem, ha most nehéz út előtt állsz, amelyet el nem kerülhetsz, másokra sem ruházhatsz át, meg sem oszthatsz senkivel, válassz egy kedves úti társat: egy dicsérő éneket. Komoly éneked olyan lesz, mint a kiöntött drága kenet, s ha van mégis, aki mehet veled erre az útra, megtelt lelked kényszerítse azt is, hogy veled énekeljen. Kényszerítsed azzal a lelkülettel, amely Jézusban volt, amelyben a gonosznak nincsen semmije. Az út egyre nehezebb, körötted egyre nő a sötétség, de te énekelj. Ebből az énekből foghatsz majd újabb és újabb imába, mint Jézus tette. Az imádságot azután újabb énekre cserélheted fel. Énekelj, mert Isten angyalai figyelnek téged, az angyalkar elcsendesedik, majd még hangosabb énekbe kezd, mert királyi keresztje felé megy egy engedelmes gyermek- és énekel. Éneked a mennynek fog szólni, de megszépíti a Földet. Harmatot hint a reménytelenek virágaira, amelyeket már szinte megölt a kétség heve. Éneked gyorsítja a hajnal jöttét, kergeti a sötétséget. Éneked legyen őszinte. A mi áldozati Bárányunkról énekelj, amely „viteték a mészárszékre, odaadva hátát és orcáját a verőknek és szaggatóknak, és képét nem fedte el a köpködés elől” (Ézs 50,6). így énekelj! Ha más hang árad belőled, nem jutsz el oda, hogy fel is vehesd keresztedet, ha pedig mégis felveszed, el fogod azt árulni, mert meghalni nem lesz erőd rajta. Mekkora terhek vannak most rajtad? Mekkora terhek felé mégy? Rád néz sötéten a te életed Olajfák kertje, ahol - lehet még egy imádkozó társat sem találsz, hiszen Jézus mellett sem tudott őrködni egyetlenegy sem. A legjobbak közül sem. Lehet, hogy a hívő emberek is terhedre vannak most. Azokat is neked kell hordoznod. Énekelj hát dicséretet. Dicsérd Istent, hogy olyan utat szabott neked, mint Fiának, mint mindenkinek, aki Tőle született. Énekelj most felszabadult szívvel, bár minden okod meglenne a szorongásra, énekelj, hogy erődet növeljed! Imádkozz, mert erőd felett való órák következnek. De a legnehezebb úton fogsz a legdicsőségesebben haladni. S amikor keresztedtől végre megválhatsz majd, húsvéti örömben érzed majd magad, ujjongani fogsz az О feltámadásának erejében. Egyre őszintébben mondod majd: Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. Indulj hát most, mert nehéz szakasz következik. Kezdjed énekkel, váltsad fel azt imára, zengjen az út előtted és mögötted, hogy mások is hallják, és veled énekeljenek. Indulj és kezdj bele a dicséretbe! Zimányi József * * * A hála, az Úr dicsőítése a legjobb menedék a Sátán próbálkozásaival szemben. Az Úr dicséretet énekelve ment ki az Olajfák hegyére (Mk 14,26). 15
