Vetés és Aratás, 1991 (29. évfolyam, 1. szám)
1991 / 1. szám
Túrmezei Erzsébet JÉZUS ÚJ TERVE Rámnéz a múltból kedves gyermekarcod, míg olvasom keserű leveled. Csalódások, veszteségek, kudarcok... s hol a megoldás, hol a felelet? „Életem nem sikerült... Most már mindegy! Elvesztem... remélni már nem lehet!” Megint egy fájó sóhajtás... megint egy... Szeretném most megfogni kezedet! Szeretnélek csendesen átölelni, hívni: Ne sírj! Nincs vége! Jöjj velem! Jöjj új kezdetre, új örömre lelni! Jézusnál most is vár a kegyelem! Ha nem figyelünk az isteni tervre, ha nem vezethet, ha eltévedünk, és mintha már mindennek vége lenne, ne félj, neki még van terve velünk! Új, drága terve, ha bűnbánó szívvel messze földről megérkezünk haza. Egünkön ragyogó szivárvány ível, s vár az új élet boldog tavasza. Előtted újra kinyílik a holnap. A könnyes tegnap elmúlt, vége lett. Szívedben újra remények dalolnak. Jézus Krisztusnak terve van veled! ban meghaltak szellemei egy közös gyűjtőhelyre kerültek, függetlenül attól, hogy ezek istenfélők vagy hitetlenek voltak. Jób úgy tesz bizonyságot, hogy: „Jól tudom, hogy a halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik” (Jób 30,23). Egy példa erre az Ószövetségből Saul és Sámuel, akiknek halála után szellemük egy helyen volt (lSám 28,19). Jézus szelleme - testének fizikai halála után - leszállt ebbe a halottak birodalmába (héberül seol), ahol hirdette Isten országának evangéliumát. Isten tökéletes igazságozsága tehát még erre is rendelt egy lehetőséget (Lk 1,79; Ef 4,9; lPt 3,18-20). Jézus halálakor megremegett a Föld és a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. Ezzel megnyílt az út a Szentek Szentjébe, az oltárhoz, mindenki számára. Addig csak a főpap mehetett be évente egyszer, most az út mindenkorra nyitva maradt. Ezzel Jézus megnyitotta a démoni szellemek által eddig lezárt utat a menny felé. Most teljesedett be a prófécia, hogy az asszony magva rátapos a kígyó fejére, itt vette kezébe Jézus a pokol kulcsait és győzte le a halált (Kol 2,15). Ezt az élethalálharcot emberi értelmünkkel el sem tudjuk képzelni. Ettől riadt vissza Jézus és nem a meghalástól! Most világosodik meg előttünk az előbb idézett ellentmondásosnak látszó Ige. Jézus valóban önkéntesen ment a kereszthalálba, Péter ettől óvta, s az igazi sátáni kísértés volt. Jézust Isten Szelleme megelevenítette, és a halálból (nem a haláltól) szabadította meg. Jézus ezt kérte háromszor az Atyától tusakodásában. Jézus meghalásakor a sírok megnyíltak és sok elhunyt szentnek a teste feltámadt. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek (Mt 27,51-53). Ezek mint foglyok voltak a halottak birodalmában, Jézus felvitte őket magával a magasba (Ef 4,8). Ennek a győzelemnek a gyümölcseit élvezte a keresztre feszített egyik gonosztevő is, akinek Jézus megígérte, hogy még aznap vele lesz a paradicsomban. Jézusnak a halál felett való győzelme óta az Úrban meghaltaknak a szelleme most már nem a halottak birodalmába száll alá, hanem a paradicsomba, a szentek gyülekező helyére. Ezek még nincsenek az Úrnál, de a Gyülekezet elragadtatáskor, amikor is megdicsőült testet öltenek, egyesülnek Urukkal, Jézus Krisztussal, és mindenkor vele maradnak (ITesz 4,16-17). Ez az újjászületett hívő ember reménysége a feltámadásra. Szász Sándor 13
