Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 3. szám
BIBLIAI SZEMÉLYEK ÜZENETE ÁBEL (1 Mó 4,1-10) lehelet, semmiség, elmúlás, esendőség Az első testi halál oka nem Isten jogos haragja volt az ember gonoszsága miatt. Az első sírba tett holttest nem Ádámé volt, aki megsértette Istent, hanem Ábelé, aki kedves volt Neki. Nem valami külső ellenség tette az első család meghitt szépségét tönkre, hanem pontosan a család egyik irigy tagja. Miért is kárhoztatják az emberek Istent az emberi nyomorúságért, amikor annak oka az ember gonoszsága? Isten még így sem hagyott el bennünket, hanem mindmáig szól hozzánk ennek az embernek a hitén keresztül. Mert Ábel - noha megölték - mégis szól hozzánk. Beszél arról az áldozatról, amelyik különb az ő bárány-áldozatánál, az Isten Bárányának kiontott véréről. Ha az emberek erre a szóra figyelnének, ahelyett hogy Istent hibáztatják, megtalálnák az utat Isten királyságába, ahol nincs harag és nincs halál. ABIGAIL (1 Sám 25,18-31) az én Atyám örvendezik, az öröm Atyja Nábál (= bolond) nem volt az Úrnak felkentje, mint Saul, csupán egy goromba parasztember, akit senki sem kedvelt. Úgy megsértette Dávidot és embereit, hogy azok készek voltak őt megölni. Úgy látszott, semmi sem tudja visszatartani Dávidot ettől, amivel pedig maradandóan beszennyezte volna jó hírnevét. Mégis akadt valaki, aki megtette. Abigail volt ez, Nábál felesége. Ő maga is szívesen megszabadult volna Nábáltól, de tudta, hogy az önbíráskodás: bűn. „Várj Istenre - könyörgött Dávidnak -, ne szolgáltass igazságot saját magadnak, hanem bízzad ezt Istenre.” Még két hét sem telt el, és Dávid nagyon hálás lett Abigailnak a bölcs tanácsáért. Isten megbüntette Nábált, és Dávid keze tiszta maradt a vérétől. Isten mindig a türelmes hitben gyönyörködik. BARZILLAI (2Sám 19,31-40) vasból való, erős; állhatatosság A lázadó Absolon elől menekülve Dávid átkelt a Jordánon és keletnek tartott. Követőivel együtt fáradt és éhes volt, de egy Barzillai nevű helyi földbirtokos szeretettel befogadta őket. Mások féltek segíteni, ő azonban azon kevesek közül való volt, akik hívek maradtak Dávidhoz. Azután fordult a kocka. Absolont leverték. Amikor Dávid visszatért száműzetéséből, hálából meghívta Barzillait, legyen vendége Jeruzsálemben. Az öregember azonban visszautasította a megtiszteltetést, és örömmel tért haza tulajdon otthonába azzal a boldog tudattal, amely minden hűséges szívet eltölt, ha megtette kötelességét mindenféle jutalom reménye nélkül. Dávid tekintettel volt kívánságára, de Barzillai fiai számára mindvégig tisztelethelyet biztosított a király asztalánál (1 Kir 2,7). Az Istentől való király úgy döntött, hogy akik hűségesek voltak hozzá megvetett állapotában, azoknak állandó helyük van vele a dicsőségben is. BELSAZÁR (Dán 5,17-31) Bél óvja meg a királyt, Bél fejedelme, az Úr vezére Belsazár azt tette, amit sokan ma is tesznek; dicsérte Isten követét, de nem törődött Isten üzenetével. Ezért azután nem is részesült a szabadulásban, amit pedig megkaphatott volna. Mert bár kikerülhetetlen volt, hogy Dárius foglalja el tőle a királyságot, magának Belsazárnak nem kellett volna meghalnia. Babilont valóban harc nélkül foglalták el, a hatalom átvétele simán mehetett volna, ha Belsazár nem olyan ostoba: csak az ezerszemélyes ragyogó lakomával törődött, és nem a leikével. Az írás a falon még időben figyelmeztette. Ha komolyan veszi, kegyelmet találhatott volna. Ez fontosabb lett volna, mint a tiszteletadása Dánielnek, aki csak tolmácsolta Isten üzenetét. * Akkor AKKOR késő lesz minden intelem, az illúziók szertefoszlanák: ketten lesznek egy ágyban, s hirtelen eltűnik egyik, másik - ott marad! F. L. 84
