Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 3. szám
A fazekas házánál „Ezt az Igét mondta az Úr Jeremiásnak: Menj el a fazekas házába, mert ott akarom közölni veled Igéimet. Elmentem tehát a fazekas házába, aki éppen dolgozott a korongon. De rosszul sikerült az edény, amelyet a fazekas agyagból készített a kezével. Ekkor egy másik edényt készített belőle a fazekas, ahogyan azt jónak látta. Ekkor így szólt hozzám az Úr Igéje:» Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? így szól az Úr: Hiszen olyanok vagytok kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében«’’ (Jer 18,1-6). A bibliaolvasók előtt ismert Isten sokféle módszere, miképpen szólt az emberekhez az idők folyamán, s nemcsak a múltban, hanem szól a jelenben is. Milyen szívesen olvassuk a zsoltárokat, ahol a természet jelenségei és szépségei szólalnak meg: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a mennyboltozat” (Zsolt 19,2). Majd a boldog emberről szóló hasonlat: „Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja” (Zsolt 1,3). A mindennapi életből vett példázatok és tanítások, mint pl. a szántóvető munkája: az aratás és betakarítás, a szőlőművelés, a pásztorkodás és a nyáj - beszélnek, Isten szól általuk hozzánk. A fenti Igében egy eddig ismeretlen helyen beszél Isten, a fazekas házánál. „Menjlemondja - és ott közlöm veled beszédemet!”. Elmenni oda, ahova az Úr küld. Ez nem mindig egy fényes gyülekezeti ház, ahol a szószékről üzen Isten, vagy egy kényelmes fotel, ahol az éter hullámain át hallgatom az Isten szavát, nem a kedvenc íróasztalom, amelynél a nyitott Bibliából szól hozzám Isten. Néha mellőzi az ilyen alkalmakat és máshova küld: egyszerű, szegény emberek közé; beteg, szenvedő testvérek ágya mellé; nyomorult, éhező néphez; szellemi halálban vergődőkhöz -és ott is beszél, szól hozzám Isten. A feltétel: el kell menni oda, ahova küld. Jeremiás elment és nem bánta meg, nagy dolgokat hallott Istentől. - Megbízást kapott: megítélni a bűnt a választott nép között és a megtérést hirdetni. Bár a próféták közül ő szenvedett a legtöbbet Isten ügyéért, mégis halálig hű maradt. Most kísérjük el Jeremiást a fazekas házához! „íme, ő edényt készít a korongon". Az edénynek fontossága és célja ismert mindenki előtt. Ebből a pár Igéből világos a hasonlat: Isten a fazekas, az ember az edény. Edény, amelyet Isten szükségből, céllal formált: nemes értéket, kincset helyezni belé, önmagából egy részt; képviselni Istent, az Ő dicsőségét a bűnbe bukott világ előtt. De mi történik? „...és elromlott az edény. ” Szomorú kép, hiábavaló fáradság : használhatatlan lett az edény. A törött, lyukas, csonka edény nem szolgálja a célt, csak a jó edény. Mit közölt ezáltal Isten? Hasonlóképpen romlott el az ember is. Még nem volt teljesen kész, még nem élt rendeltetésével, és már idétlenné vált, torz lett, méltatlan Alkotójához. Már az első edény, Ádám, bűnös engedetlensége folytán vádolta Alkotóját: „akit Te adtál mellém...". így sorolhatnánk tovább: az irigységből fakadó testvérgyilkosság (Kain és Ábel), a gyűlölet és kapzsiság edényei háborúkra, vérontásra jutottak. Az istenkáromló, iszákos, parázna, haragos, rágalmazó - romlott edények - nem szolgálhatják a célt, nem hoznak dicsőséget Alkotójukra. Mit mond erre a Mester? „ Vajon nem cselekedhetem-é úgy veletek, mint a fazekas?” Mit tett a fazekas? „...és azonnal más edényt készített belőle.” Tehát nem mond le céljáról, nem dobja el kezéből az agyagot, elölről kezdi, és talán más formát ad neki. Ez a kegyelem! Ezt akarja Isten közölni a fazekas házánál. Isten munkába kezd, újat formál. Az új edény Izráel háza (6. vers). Az idők folyamán ez is elromlott, bálványimádó lett. 72
