Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)

1990 / 3. szám

jón ma nincs olyan eset, hogy valaki elfor­dul a családjától, vagy pokollá teszi annak életét? Vagy kárt tesz magában, mert el­uralkodik rajta valamilyen szenvedély, vagy kárt tesz másokban? Hogy acsarkodik mindenkire, aki útjában áll, és belemar az emberekbe? Ma nincs olyan, hogy valaki lealjasodik és elveszti minden erkölcsi érzé­két? Hiába kérlelik, fenyegetik, hiába min­den, egyszerűen nem lehet megfékezni. Sajnos, nagyon is van ilyen ma is! Kiszol­gáltatott állapot, kapunyitás valami lefelé húzó erőnek, amely eluralkodik az ember testén-lelkén, s egyszerre azt veszi észre, hogy nem azt cselekszi, amit akar, hanem amit muszáj, mert hatalmába kerítette va­lami gonosz erő. Gondoljunk egy iszákos­ra, vagy a szexuális bűn rabjára, vagy a pénz szerelmesére, vagy egy zsarnok típusú emberre: nem tud ellenállni a benne elha­talmasodó rontó erőnek. (Peter Sutcliffe angol hasfelmetszőt 35 éves korában, 1981 január 2-án fogták el; tehergépkocsija ve­zetőfülkéjében papírlapot találtak ezzel a felirattal: „Ebben az autóban olyan ember ül, kinek rejtett ereje, ha egyszer feltör, akkor a nemzet is beleremeg. ”) Sok egysze­rű, mindnyájunkban előforduló indulatban is - mint a gőg, hiúság, gyűlölet - mennyi megkötözöttség van! De sok ilyen gadarai jár ma is köztünk, csak talán tisztessége­sebb formában... 2. Jézus számára nincs reménytelen eset. Aki elől mindenki menekül, Jézus éppen ahhoz siet, kedvéért száll partra viharban Gadarában. Akiről már mindenki lemon­dott, akit mindenki megvetett, kiközösített - ezért az egyetlen, utálatos emberért jött ide Jézus. 6 nem nyugszik bele, hogy az ember olyan, amilyen; meglátja minden emberben Isten gyermekét. Jó volna ne­künk is így körülnézni, így látni az embere­ket. Jézusnak ez a látása teremtő látás. Az a szemlélet, amely a másikban mindig a vál­­tozhatatlan rosszat látja, halálba taszít. Szava nyomán a bűn szerencsétlen áldozata megtisztul, meggyógyul, új emberré válik. Akármi a véleményed önmagadról, mások­ról, Jézus mindig azt a valakit látja benned is, másokban is, akivé az Ő ereje által lehetsz: Isten gyermekét. Jézus jelenlété­ben az a félelmetes hatalom, amely meggyötörte a szerencsétlen lelket, úgy zsugorodik össze, mint hóember a napsu­gárban, és úgy kotródik, mint a megvert kutya. Akármilyen félelmetes hatalom a bűn, még sokkal nagyobb hatalom Jézus! Ő ma is itt van, s éppen azért van itt, hogy feloldozzon téged s engem is, megszabadít­son megkötözöttségeink alól, s más embe­rekké legyünk, mint amilyenek voltunk. A Jézussal való együttlétben, csendes lelki beszélgetésben, imádságban, Igéjének ha­tása alatt egyszerre kezdesz felszabadulni, és olyan változás történik, mint itt ebben a történetben, hogy az emberek alig hittek a szemüknek: ugyanaz a személy, és mégis egészen más! Másképpen él, megváltatott, megszenteltetett, új emberré teremtetett, meggyógyult. A gyógyulással egyidejűleg egy disznónyáj megveszett, a tengerbe rohant s beleful­ladt. Jézus e különös jellel ezt akarta kifeje­zésre juttatni: számára egyetlen emberi lé­lek értékesebb, mint bármekkora anyagi érték! A gadarai emberek ezután távozásra kérték Jézust; ők úgy vélekedtek, hogy inkább tomboljanak köztük démonok, semhogy anyagi károk érjék őket, anyagi áldozatot hozzanak. Nem leplezódik-e itt le félelmetesen a mi hasonló szemléletünk is? 3. A meggyógyult ember viszont arra kéri Jézust, hogy hadd maradhasson most már mindig vele; Jézus közelében érezte magát biztonságban a démoni hatalmak befolyása elöl. Jézus azonban elküldi őt: „Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled, és hogyan könyö­rült meg rajtad.” Mintha azt mondaná: akkor vagy igazán velem, ha megváltozott életeddel bizonyságot teszel azok között, akik a legjobban ismernek. Akik tudják, hogy ki voltál, azoknak mutasd meg most, hogy mivé lettél. Éppen azzal, hogy ezt az embert bizonyságtevő életre küldi, vissza a saját környezetébe, fűzi a legszorosabban önmagához. Menj haza a családodhoz; 68

Next

/
Oldalképek
Tartalom