Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 2. szám
RAGADD MEG! Egyszer egy beteg kétkedve forgatta tenyerében a tablettát. Kicsiny, jelentéktelen külsejű tabletta volt. „Valóban ettől gyógyulok meg? Egyéb nem szükséges?" - kérdezte. A gyógyszer, amelyet a kezében tartott, nagyhatású, életmentő szer volt. Valóban attól gyógyult meg, a jelentéktelen kis tablettától. Ha figyelmesen nézzük a túlodali képet, feltűnik, hogy a kérdés: „Mit kell tennem, hogy megmeneküljek?", biztosan nem a fuldokló kérdése. Akit a vízben lehúz a mélység, akinek ereje kimerült és segítségért kiált a fulladás és pusztulás előtt, nem válogat a menekülés eszközében. A világi hitetlen társaságok, az ártatlannak tűnő szórakozások, de méginkább a bűnös élvezetek, mind ennek az árnak az erői, amelyek észrevétlenül a mélybe, a szellemi halálba rántanak. Felismerted-e már magadról, hogy magával sodort az ár, hogy tehetetlenül próbálkoztál néhány tempóval, néhány erőltetett mozdulattal szembe szállni az árral?! Húz lefelé a mélység, a bűn mélysége, ezt az örvénylést nem lehet megszokni. Te vagy a fuldokló ember. Ismerd fel, lehetetlen helyzetben vagy. Amikor ide eljutottál, akkor érkeztél el először a menekülés lehetőségéhez: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből!"' (Róm 7,24). Gyors segítség érkezik! Készen volt, Isten már régen elkészítette azt számodra. Krisztus meghalt a mi bűneinkért, amikor még bűnösök voltunk. Megnyílt a menekülés csodálatos útja! Ha megbánod, és az Úr Jézusnak-s lehetőleg egy lelkigondozónak is-megvallod bűneidet, azonnal megtapasztalod, hogy múlni fog, sőt megszűnik a bűn halálba sodró ereje. Jézus Krisztus vérére nézve az örök üdvösség felé sodor máris téged Isten kegyelmének árja. Ragadd meg a mentőövet, amely az életet jelenti: Krisztus meghalt a mi bűneinkért, mindent elvégzett! „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek" (1 Kor 2,9). „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok nektek” (Mtll,28). „Amint meg van írva: »Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül«” (Róm 10,13). „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Jn 3,36). Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” (Zsid 4,7). „... akkor hogyan menekülünk meg mi, ha ilyen nagy üdvösséggel nem törődünk? ...” (Zsid 2,3). 34
