Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 4. szám
önmagunkban, belső meghasonlottságunkban vagy a családon belül, férj-feleség, testvér és testvér, idősebbek és fiatalok között? „Hívják nevét Békesség Fejedelmének”. - Szorongat a halálfélélem, gyászunkban ránkborul a halál árnyéka? „Hívják nevét Örökkévalóság Atyjának”, aki minket nem csak a múló időbe állít, de az örökkévalóság ajtaját is kitárja előttünk.- Ahol előtte nyílnak meg a szívek, ahol hittel fogadják be Öt, ott van igazán megoldás, feloldódás, békesség és harmonikus, boldog élet - zaklatottság és idegösszeroppanás nélkül. Annyi kérdésre keresünk megoldást? Isten válasza ma is - mintama betlehemi éjszakán: „Találtok egy kisgyermeket a jászolban”. Vagy elfogadod Isten megoldását, a betlehemi Gyermeket, vagy nincs megoldás a számodra. Mert nélküle nincs. És a tőle nagyon messzire elkanyarodó utak végül visszavezetnek hozzá. Isten nagy ajándéka számunkra Jézus, és ha Ót elfogadjuk, „hogyne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?!” Aki ajándékul adta a betlehemi Gyermeket, minden gyermeket áldásul, ajándékba FAVÁGÓ „KI MIT TUD?” 1. Milyen csoda történt, amikor egy próféta tanítvány kivágott egy fatörzset? 2. Melyik király gondoskodott Salamon templomépítésénél az épületfáról? 3. Milyen fákat küldött Salamonnak? 4. Honnan származott a legtöbb cédrusfa? 5. Isten megparancsolta az izraelitáknak, hogy egy-egy város elfoglalásánál bizonyos fákat ne vágjanak ki. Miért? 6. Jób azt mondta: „Egy fának van reménysége, ha levágják is.” Miért? 7. Milyen különleges alkalomból vágott a nép ágakat a fákról, és szórta el az útra? 8. Mihez hasonlítja Jézus Krisztus a János 15,15-ben a) önmagát, b) a követőit? 9. Milyen fából készítették a szent sátor oldalait? 10. Miért nem alkalmas az olajfa anyaga az építkezéshez? Megfejtésük a 106. oldalon ad. „Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg tegzét” (Zsolt 127,3-4). Az európai társadalom szégyene, hogy hosszú idő óta gyermek-ellenes, életellenes. Fiatal házasok a jólét, kényelem, gyors életszínvonalemelkedés mellett és az élet ellen szavaztak. Ma már valamennyire változott a helyzet, de nem olyan mértékben, ahogyan szükséges lett volna. Ne legyünk gyermekellenesek, ne féljünk a gyermekneveléssel járó áldozatoktól, ne idegesítsen. Örömmel várjuk, szeretettel fogadjuk, ha saját családunkban is mint gyermek vagy unoka „gyermek születik, adatik nekünk” Isten drága ajándékaképpen. És ha saját gyermekünk nincs is, vagy már távol került tőlünk, a körülöttünk élő, velünk kapcsolatba kerülő gyermekekben se a nyugalmunk ellen irányuló, mielőbb elhárítandó veszedelmet lássuk. Hadd érezzék a gyermekek a mindnyájunkból - karácsony után is, folyamatosan - sugárzó szeretetet! Gyermekeink problémái is a betlehemi gyermekkel való találkozásban oldódnak meg. Világszerte válságban van a gyermeknevelés ügye napjainkban. Régebben a fegyelmező vasszigor volt szokásos, azután helyébe lépett a mindent-megengedés; az a szemlélet, hogy a gyereknek mindent meg kell adni, amit kíván és bármit tesz is, nem szabad korlátozni, nem szabad fenyíteni, hadd élje ki szabadon, korlátlanul minden vágyát, hajlamát. Ennek nyomán elterjedt a fiatalkori erkölcsi szabadosság és a fiatalkorú bűnözés. Jézus Krisztus maga is gyermekként született. Nem csodamód, felnőttként szállt le a mennyből, így minden kisgyermeket tudott szeretni, felnőttkorában is gyermekpárti volt: „Engedjétek hozzám a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa” - mondotta tanítványainak. Ha mindent megadunk gyermekeinknek, de nem adjuk nekik időnket, türelmünket, önmagunkat - és a bennünk is 100
