Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 2. szám
Azt szeretném, ha ti gondtalanok volnátok” (lKor 7,25-32). A keresztyén ismeret tehát azt tanítja, hogy - az embernek a paráznaságra való hajlama miatt - jó házasságban élnie annak, aki nem tudja magát megtartóztatni. De az előttünk álló idő rövidsége miatt, vagyis az Úr eljövetelének s az arra való előkészület idejének rövidsége miatt, jobb az embernek a földi és testi dolgokra a lehető legkevesebb időt fordítania, s ehelyett közös megegyezéssel imádságban kell az időnket töltenünk. Minél inkább veszti a valóságát szemünkben ez a mostani korszak, annál valóságosabb lesz az eljövendő! Az ismeret tehát azt parancsolja, hogy a férfi az aszszonynak, az asszony a férfinak legyen segítségére, hogy idejét és erejét a szellemi dolgoknak szentelje, s ebben a törekvésükben egymást segítsék. De ebben a kettősségben az asszony az erőtlenebb, s ezért a vezetés a szellemiségre törekvésben a férfire hárul. A férfi ne legyen bosszús emiatt, ellenkezőleg, vegye ezt hálával Istentől, s törekedjék teljes erejével a szellemibb életre. Az asszonyt tehát ne nyomja el, mint Az alázat «... mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad’’ (lPt 5,5). Isten a kevélyeknek ellenáll. Ha azonban az ember az őt megillető helyet elfoglalja, akkor Isten nem talál semmit, amit kifogásolhatna; kegyelmét szabadon gyakorolhatja — minden ellenállás nélkül; és az Ő jóságának árja megtöltheti az alázatos szívet. Valaki lehet nagyon szegény, erőtelen, üres — mégis Isten az ilyen, de alázatos szívbe szívesen beköltözik, s ez a legtöbb, amit az ember átélhet. Mindenki tudja, melyik úton jár Isten vele. Büszkeség, fennhéjázás, beképzeltség és fontoskodás utálatos előtte. Az ilyen emberek szívében Isten nem lakik — abban bizonyosak lehetünk. rabszolgáját, hanem gyöngéden vezesse, mint élettársát. Mindig az álljon előtte, hogy a cél a férfi és nő közötti különbség teljes eltörlése; az asszonynak arra való nevelése, hogy természetes erőtlensége ellenére is férfiasán állja meg a helyét ebben a világban. Amely férfi tehát az asszonyt alsóbbrendű lénynek tartja, az a Biblia szavát egyáltalán nem értette meg. Férfi és nő között mindennek egyetértésben kell történnie, s ennek az egyetértésnek a megszerzése végett a nőnek hozzá kell simulnia férjéhez, szívesen, önként hajolnia, engedelmeskednie. A férfinak pedig gyöngédséggel kell feleségéhez hajolnia s őt, mint élete legdrágább szerzeményét, mint legnagyobb kincsét, becsülnie! A cél kettőjük összhangjában nem az, hogy a férfi basáskodhassék, hanem hogy mindkettőjüknek szabad ideje legyen az imádkozásra, s így kettesben készüljenek az Úr eljövetelére. Isten azért teremtette a házasságot, a férfi és nő csodálatos egységét, hogy egy akarattal állítsák életüket és erejüket a szellemi világ szolgálatába, s annak képviselői, nagykövetei legyenek e földön. Csia Lajos ösvénye Ha megtért, üdvözül ugyan, de elveszti azt a nagy kiváltságot, hogy Isten velejár, benne lakik, márpedig ez teszi útjainkat áldottá és bizonyossá. Bárcsak ilyen tapasztalatra tennénk szert a jelenlegi magabiztos és fennhéjázó korszakban! „Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét”. (Ézs 57,15). Figyeljünk azért Jézusra, aki ezt mondta: „Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.” (Mt 11,29b). 61
