Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 2. szám
KÉRDÉS - FELELET Kérdés: Mit értünk a Szent Szellem káromlása alatt (Mt 12,31)? Felelet: A Máté 12,31-ben (vö. Mk 3,28-30; Lk 12,10) nem egy, a Szent Szellem ellen elkövetett bűnről van szó - hiszen végeredményben minden bűn esetében ez történik -, hanem az Ő ellene való tudatos beszédről, amit a Biblia káromlásnak mond. A farizeusok pontosan tudták, hogy az Úr Jézus a gonosz szellemeket Isten Szelleme által űzte ki. Ennek ellenére a Szent Szellemet káromló módon „Belzebubnak” nevezték (24. és 27. vers). Ez a különleges bűn — ahogyan az Úr Jézus mondta — nem bocsátható meg. Kérdés, vajon manapság egyáltalán előfordulhat-e ez a káromlás, mivel a Szent Szellem munkája alig tapasztalható olyan meggyőző módon, mint annakidején; mindenesetre rendkívüli körülményekre van szükség ehhez. Jellemző az is, hogy az Úr Jézus azt mondta: „Ez a bűn nem bocsáttatik meg sem ezen, sem a másvilágon” (helyesen: sem ebben, sem az eljövendő korszakban). „Ez a korszák” a törvény kora volt, amelyben a mi Urunk élt és munkálkodott; az „eljövendő korszak” akkori szemmel nézve, az úgynevezett ezeréves birodalom. Mivel mi e korszakok egyikében sem élünk, az Úr Jézus kijelentése nem vonatkozhat a mi időnkre. Mostani korszakunk a kegyelem kora, akkor még nem jelentetett ki. Ha erre, a törvény és a birodalom közé betoldott korszakra, tehát a mai időkre alkalmazzuk az Igét, akkor ezt kell mondanunk: Aki az Úr Jézus személyével és művével, valamint a Szent Szellem munkálkodásával szemben tudatos hitetlenséggel kitart, az nem nyer bűnbocsánatot. Hiszen így olvasható a Zsidókhoz írt levél 10,26-29-ben: Nincs bűnbocsánat az olyan ember számára, aki tudatosan vétkezik, miközben a) lábbal tiporja Isten Fiát, b) a szövetség vérét tisztátalannak tartja és c) bántalmazza a kegyelem Szellemét. Aki azonban feladja a hitetlenségét, bűnbánatot tart és bocsánatért könyörög, az elnyeri a bűnbocsánatot, mert: „Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” Helmut Tillmanns A fecskefészek Megjöttek a fecskék! A kéklő égen cikázva repdesnek a „mi madárkáink”. Aztán merész íveléssel - huss! - lecsapnak, s máris az udvarunk hosszát mérik. Beköröznek a fészerbe s a fáskamrává kinevezett régi istállóba. Terepszemlét tartanak. Úgy látszik, megállapodtak a lakástervezésben. Lám csak, milyen szorgalmasan tapasztják a régi gerendára új otthonuknak sárpettyekből gyöngyöző falát! A pocsolyák iszapját nyálukkal ragacsozzák, fűszálakkal keverik; csivitelnek, dolgoznak serényen. Aranyos kis tervezők, kedves bölcs építészek! Ki súgta meg nektek a házépítés titkát? Hogy tekintettel legyetek az építőanyagra^ a „húzó és nyomó igénybevétel” törvényszerűségére? Lám, az emberek tőletek lesték el a jól szerkesztett otthonok csínját-bínját. Pelyvás vályogot vetettek eleinte, később pedig kikísérletezték a modern épület-csodák alapanyagát. Igen, hogy rugalmas is, szilárd is legyen egyszerre a fal és a tető. A vasbeton alapképlete - a fecskefészek szerkezete: a sóder és a cement a sárnak, a vashuzalok a fűszálaknak felelnek meg. „Nézzétek meg az égi madarakat!” (Máté 6,26). H. F. J. 46
