Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 2. szám
A világ szelleme - Isten Szelleme „Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istenből való Szellemet, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk” (lKor 2,12). Körülvesz minket a világ szelleme, az Istent nem ismerő, az isteni élettől elidegenedett embervilág gondolkodásmódja, lelkülete, közfelfogása. Benne élünk mindnyájan; belénk hatol, mint levegővel a por, a baktérium, az illat. Nem dohányzó ember ruháján, bőrén is megérzik a dohányfüst, ha egy órát utazik dohányzó kocsiban. Napjainkban sok szó esik a „környezetszennyeződésről”; van lelki-szellemi környezetszenynyeződés, Isten Igéje leginkább erre hívja fel a figyelmet és ettől óv. Bármennyire általános is ez a közgondolkodás, bármenynyire „törvényszerűnek” tűnik is, mégis hamis, mert Isten nélküli; nem kősziklára, hanem homokra, a hiábavalóra és változékonyra épít, megcsalja önmagát. Valljon hát a világ önmagáról! Gondolkodásmódjára, lelkűidére saját „vallomásai”, vagyis a közmondások, népi szólások a legjellemzőbbek. S velük szemben lássuk meg, milyen lelkűidet és gondolkodásmódot épít fel bennünk a „másfajta” Szellem: Isten Szent Szelleme. „Csak azt hiszem, amit látok!” - vallja a közhelyszerű felfogás. Hallani lépten-nyomon. Eszerint a látható-fogható, érzékelhető valóságon túl nincs semmi. - „A hit a nem látott dolgok valósága..., Boldogok, akik nem látnak és hisznek!” - hirdeti Isten Igéje. „Üsd, vágd, nem apád!” - hirdeti a világ. Ne légy kíméletes, gyengéd; öklöd, izmaid erejével szerezz magadnak, amennyit csak tudsz! - „A szeretet jóságos, türelmes, nem viselkedik bántóan... ha szeretetem nincs, semmi vagyok” - ez a krisztusi lelkűiét. „Kaparj kurta, neked is lesz!” - ez a világi lelkűid. Szerezz magadnak, amennyit csak tudsz; mindegy, milyen módon; légy ügyes. Az életrevaló ember „nem lop, csak szerez; a pénznek nincs szaga.” - Isten Szelleme azonban így irányít: „Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek”, mert „jobb adni, mint kapni”. „Minden órának leszakaszd virágát”, vagy (a Bibliában is idézett közmondás szerint) „együnk-igyunk, holnap úgyis meghalunk!” - A világi felfogás: rövid az élet, gyorsan elszáll az ifjúság - ezért fontos, hogy a gyönyörnek, élvezetnek egyetlen alkalmát el ne mulasszuk, evés-ivásban, szórakozásban, szerelemben. Az se baj, ha ez kifejezetten ártalmas; itallal kapcsolatban szokták mondani annak rabjai: „Inkább tőle haljak meg, mint érte!” - Isten Igéje pedig azt hirdeti, hogy testünk a Szent Szellem temploma és egész életünk legyen istentisztelet. Éppen mert rövid az élet és nem tudjuk, mikor szólít el innen Isten, sürgős - nem az élvezetek hajszolása! - hanem a megtérés („ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket... mimódon menekülünk meg, ha nem törődünk ily nagy üdvösséggel?”) - és a jó cselekedetek gyakorlása („amíg időnk van, cselekedjünk jót”), vagy az ellenségünkkel való kibékülés („békülj meg ellenségeddel, míg az úton vagy vele”). „Utánam a vízözön” - mondja a világ fia; mit bánom én, mi lesz utánam, a következő nemzedékkel, nem vagyok felelős a holnapért, csak a mának élek! Csak nekem legyen most jó! - Isten pedig lelkünkre köti, hogy a Tőle kapott látást, Igét átadjuk gyermekeinknek, utódainknak - felelősen éljünk, mert a sáfároktól egykor mindent számonkér a Gazda! „Üvölts együtt a farkasokkal, különben megesznek a farkasok!” - hirdeti a világ. Ha látod is, hogy az emberek körülötted gonosz úton járnak, helytelenül viselkednek, gonosz indulatból szólnak vagy cselekednek, akkor is tarts velük, akár jobb 34
