Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
Jézus Krisztus valóban meghalt és feltámadt? Mit gondolnának rólunk az emberek, ha így szólnánk egy ismerősünkhöz:- Érzem, hogy elérkezett a vég. Talán már a jövő hetet sem érem meg. Egyébként nem számít, a helyemet nem kell betölteni a hivatalban, mert három nap múlva feltámadok! Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, mit váltana ki közlésünk. Megpróbálna haladéktalanul beszállíttatni az elmegyógyintézetbe, hiszen csak egy őrült állíthatja magáról, hogy három nap múlva feltámad. Akkor Jézus Krisztus őrült volt? Hiszen földi élete során ötször jelentette ki előre, hogy halála után három napra feltámad. Jézus Krisztus feltámadását mindenekelőtt az üres sír bizonyítja. Márpedig zsidók és pogányok, hívők és hitetlenek, keresztyének és gúnyolódok bizonyították, hogy a sír üres volt. Mindnyájan elismerték az üres kripta tényét. Az asszonyok odamentek a sírhoz, és üresen találták. A zsidók főtanácsa bizonyította, hogy üres volt. Az apostolok szóban és életükkel is bizonyságot tettek az üres sírról. Az IKorintus 15 szerint egyszer több mint ötszázan voltak együtt, akik a feltámadt Jézust látták. Saul megtérésére Jézus Krisztus feltámadása nélkül nincs érthető magyarázat. Ennek az eseménynek az egyik legmeggyőzőbb bizonyítéka az, hogy a gyáva tanítványokból igazi hithősök lettek. Ézek az emberek egész életüket Jézus Krisztus feltámadásának hirdetésére szentelték. Sokan közülük mártírhalált szenvedtek. Vajon az Úr Jézus követői találták ki a húsvét üzenetét? Milyen előnnyel járhatott volna ez számukra? Semilyennel! Korábban talán tekintélyes polgárok voltak, mint Pál. Utána üldözték, megverték, megvetették, megölték őket. De ez semmit sem változtatott meggyőződésükön. Mit kezdünk az Úr Jézus kijelentésével: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz énbennem, ha meghal is éli”? Állított már valaki ilyen hatalmas dolgot? Lehet ilyesmit kitalálni? Sok elmélet próbálja megmagyarázni, miért volt üres Jézus sírja. Egyet sem fogadtak el, még a keresztyén hit ellenségei sem. Az utóbbi időben sokan hangoztatják, hogy Jézus nem is halt meg valóban a kereszten, csak nagyon elgyengült, és a sírban újra magához tért. Meg kell mondanunk, hogy pusztán orvosi szemmel nézve Jézus valóságos testi halálában komolyan senki sem kételkedhet. János leírja, hogy Krisztus oldalából vér és víz folyt (Jn 19,34). Nem „vérré és vízzé lett”, mint ahogy az 1947-ből származó új, rendkívül különös „kinyilatkoztatás” állítja, hanem vér és víz folyt a lándzsa ejtette sebből. Márpedig minden orvos tudja, hogy a vér szétválása folyékony alkotóelemére (a vérplazmára) és a leülepedő vértestecskékre, amit János víznek és vérnek ír le, csak leállt vérkeringés esetében, tehát csak a halott szervezetben megy végbe. Venturini már a XVIII. század végén hirdette a Jézus tetszhaláláról szóló elméletét: „Jézus tulajdonképpen nem halt meg a kereszten, csak a kimerültségtől elvesztette az eszméletét, amit a keresztre feszítés és a vérveszteség okozott. Ebben az állapotban temették el. A sír hűvössége és csendje pedig magához térítette, kijött a sírból, és megmutatta magát tanítványainak. Ezek az együgyü emberek pedig elhitték, hogy feltámadt.” Ez azonban teljességgel elfogadhatatlan. Tegyük fel azonban egy pillanatra, hogy miután három napi étlen-szomjan, magára hagyva egy hideg sírban feküdt, annyira föléledt, hogy sikerült kiszabadítania magát a kenőcsöktől átitatott halotti leplekből, elgördítette a követ, amelyet három asszony sem tudott megmozdítani, halálra ijesztette a római katonákat, és képes volt átfúrt, sebes lábával kilométereket gyalogolni. Egy szkeptikusnak ez a véleménye: „Lehetetlen, hogy valaki, aki félholtan kilopakodik a sírból, gyönge és beteg, aki orvosi kezelésre szorul, akinek táplálékra van szüksége, fájdalmai vannak, és mégis olyan benyomást tesz tanítványaira, hogy legyőzte a halált és a sírt, és Ő lenne az élet fejedelme.” Pedig a tanítványoknak éppen ez az élmény volt leendő szolgálatuk kiindulópontja. Ilyen „újra föléledés” képtelen lett volna szomorúságukat imádatra és az Úr magasztalására fordítani. Jézus Krisztus saját magát is becsapta volna, és ezt egyetlen józan gondolkozású kritikus sem tarthatja lehetségesnek. Az ilyen elméleteket csak nagy naivitással és meggondolatlansággal lehet terjeszteni. Ha ezeket az elméleteket, amelyeket a torinói lepellel (bár a legújabb vizsgálatok alapján a lepel hamisítvány!) még áltudományosan alá is támasztanak, s a nagy tömeg mohón issza és elhiszi, csak azt mutatja, hogy milyen sajnálatosankritikátlan színvonalra süllyedtek sokan. 22
