Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 4. szám
A szó igei alakja a d i а к о n e ó,szolgál: mások javára, üdvére szolgálatot végez (Mt20,28); felszolgál más személyeknek (Lk 22,27, Jn 12,2); dolgok, szellemi javak szétosztása vagy kiosztása (2Kor 3,3). Az Efézusi levélben nem fordul elő. A magyar fordítások nem tesznek különbséget a rabszolga és a felszolgáló fogalmak között, mindkettőt szolgának fordítják. Egy másik csoportba sorolható a görög 1 a t r e i a , amit isten szOLGÁLAT-nak fordíthatunk. Az Istennek végzett szolgálat ez, akár ingyen történik, akár fizetségért (Róm 9,4; Zsid 9,6; stb.). Igei alakja: Istennek szolgálni az engedelmesség és imádat szellemében (Józs 22,27; Zsid 9,9). Egyik szó sem fordul elő az Efézusi levélben. Meg kell különböztetnünk egy további osztályát is a szolgáknak, szolgálatnak az Újszövetségben. A görög leitoürgosz jelentése szintén szolga (átvitt értelemben is). Olyan személyről van szó, aki egy népért nyilvánosan és hivatalból szolgálatot végez. Ez lehet állami (Róm 13,6), de ilyen volt pl. az Ószövetségben a papi szolgálatot végző személy is (Zsid 8,2). A görög szó szó szerinti jelentése szintén erre utal: a nÉPÉrtmŰködŐ személy. A szó további képzett alakjai: a leitoürgia (papi) szolgálat, átvitt értelemben is (Fii 2,17). A népért végzett hivatalos és nyilvános szolgálat (Zsid 8,6). Ennek a szónak átírása nyelvünkben a liturgia. A szó igei alakjának jelentése: szolgálni. Az egész népért szolgálatot végezni (Zsid 10,11). - A Zsid 1,14-ben fordul elő egyszer az Újszövetségben a leitoürgikosz = szolgáló, szellemi lényekről van szó, akik szolgálatot végeznek az üdvözölök javára. A szó egyetlen alakja sem fordul elő az Efézusi levélben. A hivatalos szolga szava (h)ü péretész katonai jellegű szó. A harci gálya evezőse volt, megkülönböztetve a fedélzeten harcoló katonától. Erre utal a szó szerinti jelentés is: MÁS irányítása alatt evező személy, aki nehéz, kemény munkát végzett. Ez a szó jelezte a felettesei parancsát vonakodás nélkül végrehajtó, hivatalos szolgálatban álló személyt is (Mt 5,25; Jn 18,18 stb.). Későbbi használatában, az Isten vagy emberek megbízását végrehajtó egyénre vonatkozott, aki hivatalos minőségben jelent meg valahol (Csel 13,5). Igei alakja annak tevékenykedésére utal, aki más irányítása alatt, mások parancsát teljesítve, embertársai javára munkálkodik, gondoskodik (Csel 20,34). Az Efézusi levélben nem fordul elő. Az egyszer előforduló görög - therapón - szót is a szolga szóval adják vissza fordításaink (Zsid 3,5). Mózessel kapcsolatban használja az írás, a 4Móz 12,7-re utalva. Közszolgálatban álló személyt jelölt, aki szabadon, nem személyválogató módon, nemes lelkülettel gondoskodott a rábízottakról. Az orvos fontos törődését is magába foglalta a szó, mert igei alakjának jelentése: gyógykezelni. Ebből képződött a terápia szavunk. A szó szó szerinti jelentése is kifejezi a lényeget: akiből melegség árad. Aki ugyanannál a háznál élt és szolgált, a Biblia о i к e t é s z-nek, házi szolgának, cselédnek nevezte (Lk 16,13, Róm 14,4 stb.). A tizenkét-tizenhárom év körüli fiút, aki fizikailag már képes volt a szolgálatra, p a i s z-nak mondja az írás. Ha uralkodó mellett teljesített szolgálatot: apród volt a neve (Mt 14,2); ha katonatiszt mellett: tisztiszolga, csicskás (Mt 8,6). A szó nőnemű alakja arra a hajadonra vonatkozott, aki koránál fogva már szolgálatba tudott állni: cselédlány (Jn 18,17; Gál 4,22 stb.). A felsorolás sokszínűsége elgyönyörködteti az Ige szépségét szerető tanulmányozót, akinek számít, hogy egy-egy helyen milyen kifejezést használt a Szent Szellem - tegyük hozzá, hogy nem „véletlenül”. Szomorúság tölti el viszont az Ige tanulmányozóját, hogy ez a finomság a pontatlan és következetlen fordításokban elveszett - mint annyi más igei szépség - a görögül nem tudók számára. M.S. 126
