Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 4. szám
Weitbrecht itt egy kicsit nagyvonalúan fejezi ki magát. Nem az veszélyes az emberre, ha a belső dolgokkal, hanem ha sátáni hatalmakkal foglalkozik. A Bibliában olvashatjuk az ördögről: „Embergyilkos volt az kezdettől fogva” és „mert hazug, és a hazugság atyja” (Jn 8,44). Nem meglepő tehát, ha hajlamosak az öngyilkosságra azok az emberek, akik az okkultizmussal foglalkoznak. A sci-fi és a fantasztikus történetek hősei nem a természetfölötti, a végtelen utáni vágyunk és a céltalanság súlyos problémájának a megoldói. Ezekben a történetekben olyan értelem fölötti világot írnak le, amely a Bibha szerint egyértelműen a Sátán hatalmi területéhez tartozik. A beteljesedett élet, a természetfölöttiből érkező segítség utáni olthatatlan vágyunk Istentől való elszakadásunk következménye. Bűnünk választ el Teremtőnktől, a beteljesedett élettől. Isten azért küldte el Fiát, Jézus Krisztust az emberekhez, hozzánk, hogy lelkünk szomjúságát csillapítsa. Nem űrhajóból jött a földre, mint a tudományos fantasztikus történetek hősei, hanem szegényes körülmények között született. Legsülyosabb problémáinkat nem is lehetett volna semmiféle amulettel vagy titokzatos csodafegyverekkel megoldani, hanem az Úr Jézusnak kellett magára venni a bűneinket. Elszenvedte a keresztre feszítés rettenetes fájdalmát. Isten rajta hajtotta végre a bűneim fölött kimondott ítéletet. Ő az Istentől küldött Megváltó. „És nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözölhetnénk” (Csel 4,12). A sokat reklámozott többi „megváltó” csak félrevezet, az embereket a hazugság atyjának karmai közé hajtja. Péter, az Úr Jézus egyik tanítványa nagyon találóan mondta: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Jn 6,68). Isten már elküldte a szabadi tót, és most mindenkit arra szólít fel, hogy fogadjuk be hitben és térjünk meg bűnös életünkből. T. Altevogt / G. Alberts Mit jelent bölcs szívvel élni? Feleljen erre a Három madár balladája! Kinn zimankós őszi vihar volt, eső és dara verte a vártetőt. Néha megremegett a sziklafal, ahogy aljához csapódott a hullámok pörölye. Fenn a nagyteremben, az óriási kandalló mellett melegedtek az emberek. Egyszer csak becsapódott a nyitva felejtett felső ablakon három madár. Az egyik riadtan röpködött körül, majd meglátva a kandalló lángjait, balgatag vággyal belerepült a tűzbe. A másik egy lepkét vett üldözőbe, de amikor éppen elkapta volna, kisodródott utána a viharba, az éjszakába. Egy madársikollyal lett fájóbb a tengerzúgás, egy madártragédiával sötétebb az éj. A harmadik azonban leült a tűzhely párkányára és énekelni kezdett. Mire bevégezte énekét, elült a vihar, szétfoszló fellegek verték vissza az ég mosolyát. A madár meglebbentette szárnyait s eltűnt a nyitott ablakon át ismeretlen fészke felé. A szobában ülők közül megszólalt valaki: Látjátok, ez a három madár az emberi élet. Becsapódunk az életbe ismeretlen magasságokból, azzal a feladattal, hogy bölcs szívvel éljünk. S mégis: az egyik belevágódik a tűzbe s összeégeti magát: ezek az örömhajhászó, élvezetkergető emberek. A másik ráteszi életét egy apró zsákmányra, ezek a haszonleső emberek. Milyen kevesen vannak, akik az élet meleg kandallója mellé ülnek s rákezdenek a szeretet himnuszára, hogy égi összhanggal teljék meg a földi hajlék. Mire elfogy a dal, az ég kiderül, s a halál nyíló ablakán át elszállhatnak magasságokba rejtett örök fészkük felé. Az a fészek a Jézus szíve. Egy szív, amelyik minden halált magába vett, hogy minden élet forrása legyen. Ravasz László után Nagy igazság Ha a nehézségek Istenben elrejtve találnak minket, akkor a nehézségekben elrejtve ott találjuk az Istent. 124
