Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 1. szám
Sok hívő ember azzal az ürüggyel marad fél lábbal a világban, hogy „barátait az Űrhoz vezesse”, csak azért, hogy továbbra is részt vehessen a világi szórakozásokban. Isten ismeri szívünket. Ha barátaid és ismerőseid rá akarnak venni, hogy szereteted Isten iránt hűljön ki, jobb az ilyen barátságokat, mint az Úr Jézussal való kapcsolatot feladni. Semmilyen földi kapcsolat nem olyan fontos, mint a mennyei Atyáddal való kapcsolatod. Ha nincs elég erőd a kísértésnek ellenállni, ismerd be ezt, és térj ki az útjából. Ne aggódj a „bizonyságtételed” miatt. Ha elszakadsz az Úrtól, miután fölismerted és tovább mondtad az igazságot, a te életed fog kárt szenvedni. A gyermekek A menyegző idején még sokan nem gondolnak arra, hogy egyszer gyermekeik is lesznek, általában máson jár az eszük. Egyszer azonban biztosan akarsz családot alapítani. Mit is jelent tulajdonképpen a „család”? Elég, ha az embernek gyermekei vannak, vagy még több kell hozzá? Szerintem a család olyan emberek együttese, akiket szeretet és hűség köt össze, és akiknek az az őszinte kívánságuk, hogy a családban mindenki elérje azt a legfőbb célt, amelyet Isten tűzött ki eléje. A család általában édesapából, édesanyából és néhány gyerekből áll, miközben nagysága az Űr vezetésétől függ. Egy azonban biztos: ahol nincs egység, ott „család” sincs. Természetesen lakhatunk egy fedél alatt mindnyájan, a közös lakás azonban még nem alkot családot. Ha a házastársak „felemás igában élnek”, a házban csak zűrzavar és káosz fog uralkodni. A Jézus Krisztus iránti szeretet egybefűző köteléke nélkül nincs egység. Ha a szülők nincsenek egy véleményen, hogy hogyan neveljék gyermekeiket, a gyermekek saját magukat fogják „nevelni”. Ha más a felfogásuk a fegyelem, a felelősség és a gyermekek elfogadható viselkedése kérdésében, a gyermekek a szülőket kijátsszák egymás ellen, és saját útjukat jár-Áldásoddal útra kelünk... Áldásoddal útra kelünk. Urunk, mindig járj Te velünk! Ha utunkra hull homály: Te ragyogd be, Fénysugár! Vidám szívvel útra kelünk. Hétköznap is légy Te velünk! Öröm érje otthonunk: Legyen boldog holnapunk! Boldog, aki jár Teveled: Hű fiadként ünnepeled. Ha az útja véget ér: Megpihenni Égbe tér. Holczer József ják. A szülők pedig állandóan egymást hibáztatják. Ebben a harcban az igazi vesztesek természetesen a gyermekek, hiszen ők szenvedik a legnagyobb kárt, ha egyelőre még nem is értik azt. Az ilyen otthon az állandó békétlenség helye lesz, és sem a szülők, sem a gyermekek nem érzik benne jól magukat. Ha a szülők nincsenek egy véleményen afelől, hogy kicsoda Isten és hogyan viselkedjünk vele szemben, nagyon nehéz a gyermekeknek megismerni és megszeretni Őt; és ha mindkét szülőtől mást hallanak, ez ide-oda rángatja őket, és arra kényszerülnek, hogy valakinek a pártjára álljanak. Ha azt akarjuk, hogy gyermekeink megismerjék az Urat, ebben a legfontosabb tényező saját példamutatásunk, hiszen ők általában azokat az érzéseket és benyomásokat viszik át Istenről alkotott képükre is, amelyeket földi apjukról szereztek. Ha édesapjuk igazságos ember, aki nemcsak megfelelően büntet, hanem szeretettel biztat, istenképük valószínűleg tökéletesebb lesz (Ef 6,4; Kol 3,21). Ha azonban igazságtalan, közömbös vagy ellenséges Isten iránt, nekik is nehéz lesz (még felnőtt korukban is) fölismerni Isten atyai tulajdonságait. Milyen igazságtalanság egy kisgyereket 17
