Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 3. szám
ba van valakinek óriási tudása - legyen az akár bibliai ha ismeretét nem tudja helyesen megélni, a Biblia szerint bölcstelen ember. Isteni bölcsességben viszont csak az részesülhet, aki Krisztust befogadta, mert „Őt tette nekünk az Isten bölcsességgé ...” (lKor 1,30). Az Efézusi levélben Pál hétszer szól hangsúlyosan Isten gyermekeinek „járásáról, életmódjáról”. A 15. versben olvastuk a hetediket. A levél gyakorlati részében (4-6. fej.) az első előfordulásnál hozzáteszi az apostol, hogy „éljetek méltón” (4,1)- azutolsónál: „jól, pontosan”. Az elsőnél azt olvastuk: „teljes alázatossággal” - az utolsónál: „bölcsen”. A Kolossé levél párhuzamos helye is megerősíti ezt: „tökéletesen ismerjétek meg az Ő akaratát, a Szellemtől kapott teljes bölcsesség és megértés által. Éljetek (járjatok) az Úrhoz méltóan teljes mértékben az Ő tetszésére, teremjetek gyümölcsöt (Kol 1,9-10). A 16. versben Pál tovább megy a gyakorlati alkalmazásban. Ezt olvassuk: „kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak”. Összevetve a Károli fordítással - „áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszak” - némi eltérés mutatkozik a visszaadásban. A Károli szöveg áll közelebb az eredeti mondanivalóhoz. A kihasználni ige a görögben az éíja'/opaíjo) (exagoradzó), jelentése: visszavásárolni, felvásárolni. A piaccal kapcsolatos kifejezés volt. A kereskedő korán reggel kiment a piacra és felvásárolta azokat az árukat, amikről azt gondolta, hogy azon a napon a legkeresettebbek lesznek boltjában. Ehhez jó üzleti érzékkel kellett rendelkeznie. „Okossan, zemesen jól hozza”- olvassuk Komjáthy fordításában (1533). Ezt alkalmazhatjuk magunkra is, akik Isten sáfárai vagyunk. Mit kell felvásárolni? A görögnek két alapszava van az időre: egyik a xpovog (chronosz), ami számunkra is ismert a kronológia, kronométer stb. szavakból. Időtartam, annak mérhető terjedelmében (Róm 16,25). Határai a kezdet és a bevégződés. Az idő teljességéről szól a Gál 4,4. A sokszor helytelenül idézett „nem lesz többé idő” (Jel 10,6), haladék értelemben fordítandó. A kronosz kifejezés az Efézusi levélben nem fordul elő. A másik fogalom a xougog (kairosz), aminek meghatározását az Ef 1,10-nél már megadtam (13/1. szám). Jelentheti az idő egy meghatározott szakaszát; a kijelölt időt (Mt 26,18); vagy mint az Ef 5,16-ban az alkalmas időt valaminek a megtételére. „Mint az arany alma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott Ige” (Péld 25,11). Aki nem figyel oda állandóan Isten vezetésére, az elszalasztja az alkalmas időt, a kiváló, viszsza nem térő kedvező alkalmat. Nem a megfelelő „árut” vásárolja föl és a nyakán marad. Szaladgálhat, nyüzsöghet, kifulladhat a lázas tevékenykedésben, mégis hiábavaló lesz munkája, mert nem az Isten által meghatározott alkalmas idővel élt. Rossz kereskedő, haszontalan szolga lesz, aki nem hallja majd Ura szájából a dicséretet: „Jól van, jó és hű szolgám...” (Mt 25,21). Ami áll az egyénre, az áll a közösségre is. Az egyháztörténet közel kétezer éve bizonyítja, hogy emberileg lehet nagy, látványos dolgokat produkálni, az Isten ügye mégis állt, mert az egyházak nem a kairosz-szal éltek. Ha erre szükséges volt figyelmeztetni Pálnak az akkori hívőket, mennyivel inkább minket, „mert a napok gonoszak” (Károli- ez a pontosabb fordítás). Milyen sokszor csak utólag ismerjük fel az elmulasztott lehetőségeket. Az alkalmas időt a szolgálatra, az igetanulmányozásra, a közösség ápolására, mások megsegítésére. Nap megy nap után, sokszor hetek vagy hónapok, és nem tudunk semmi hasznosat felmutatni. A múlt már mögöttünk van - mulasztásainkért kérhetünk Istentől bocsánatot -, a jelen azonban itt van. Ezért folytatja így Pál apostol is: „Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (5,17). Ennek magyarázatát a következő számban igyekszem kifejteni. M. S. 93
