Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 3. szám
Megtöretés Molnár Gyula „De én vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt. A Jahve, az én Uram ad nekem erőt. ” Habakuk 3,18 Amikor a galileai fiú odavitte kenyerét Jézushoz, mit tett az Úr azzal? Megtörte! Isten mindig megtöri azt, amit neki felajánlanak. ó megtöri azt, amit átvesz, azután megáldja és felhasználja az emberek szükségeinek kielégítésére. Vajon megegyezik-e a tapasztalatod az én tapasztalatommal? Átadod magadat az Úrnak, és egyszerre csak olyan rosszul megy minden, hogy kísértésbe esel, és megpróbálsz hibát találni Isten terveiben és akaratában. Ha megmaradsz ebben a magatartásban, ez azt is jelenti, hogy megtörettél, de milyen célra? Már túlmentél azon a ponton, ahol a világ még hasznodat vehetné, de nem értél még el oda, ahol Istennek használhatnál. Ez a tragédiája sok keresztyén embernek! Azt akarjuk, hogy használjon bennünket az Isten? Akkor napról-napra adjuk meg neki azt, amit kíván. Ne keresgessünk hibát az Ö útjaiban, hanem fogadjuk el dicsérettel és örvendező várakozással azt, amit ö tenni akar velünk. Watchman Nee Bizalom Egy tanulatlan kis veréb - repülni tanult éppen - szárnyából elszállt az erő, hát táskámra szállt szépen. Kezemben kövér aktatáskám, táskámon ült a kis veréb, szép csendesen, nyugodtan ült, mint ki megtalálta helyét. Tanulatlan kicsi veréb, mert még azt sem tanulta meg, hogy az embertől félni kell. Megsimogatom, nem remeg. Atyámnak akarata nélkül egy sem esik a földre le, bizonyosan azért fakadt neki is ilyen ötlete: fárasztó röpdösés után pihenőt hogy nálam vegyen, s amíg egy kissé megpihen a prédikátorom legyen: hogy - amit ő még nem tanult - én elfelejtsek félni s, mert hajszálam is számontartva, felszabadultan élni. a „hasunkhoz”, és készségesen megyünk a „mészárszékre”, mert a gyerek esetleg tönkretenné a karrierünket. Még mindig nem vesszük észre, hogy milyen kártyákat kevergetnek? Talán maradinak nevezel, de szerintem nekünk, asszonyoknak, valami egészen más hiányzik! Mégpedig a bátorság, ezért nem tudjuk kifejleszteni azokat a csodálatos képességeket, amelyeket Isten helyezett belénk: megvalósítani mindazt, ami bennünk szunnyad — nem az árral úszni, amely az asszonyokat hideg, kemény, öntelt lényekké teszi! Menjünk most felfedező útra: Nekünk, aszszonyoknak, megadatott a megérzés (intuíció) képessége. Ez az a képesség, amellyel a benyomásokat érzéseinkkel, szavak nélkül fogjuk fel; tudunk a sorok között olvasni. Ez a képesség teszi lehetővé, hogy megértsük a másik szívének nyomorúságát, anélkül, hogy sokat kellene beszélnie róla. Ez azt jelenti: kitárjuk karunkat és tudunk vigasztalni. RuthHeil 83
