Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 3. szám
pompájuk és illatuk egyaránt vonzza a rovarokat. Ugyanígy csalogató a sok virágzatban megtalálható nektár, amelyet a méhek gyűjtenek és mézzé alakítanak át. Számos kicsi repülő rovar táplálkozik virágporral és nektárral. Nem óriási az a Teremtőtől, hogy ily módon egyszerre elégíti ki a növények és a rovarok igényét? A növény és az azt beporzó rovar közötti célszerű együttműködésre különösen szép példa a közismert kontyvirág. A virágzata szabályos vendégfogadó a rovarok számára, nézd meg a képét is. Virágzatának felső részét előcsarnoknak is nevezhetnénk. Úgy áll benne a vörösbarna buzogány, mint egy portás. Meleg, mint egy fűtőtest, és különös illat árad belőle. E kettővel kis legyeket és szúnyogokat csal oda. A virágzatnak semmi különös színe nincs, egyszerűen fehér, ezáltal még alkonyaikor is könnyű megtalálni. Az előcsarnok belső falára viaszos anyagot választanak ki bizonyos mirigyek, ezáltal az csúszóssá, síkossá válik. A látogatók így nem tudnak ott ücsörögni, hanem a lehető leggyorsabban lecsússzanak a virágzat belsejébe. A tulajdonképpeni vendégfogadó szoba bejárata a virágzati kehely legszűkebb része. Itt egy sörtekoszorú tartja távol a nagyméretű rovarvendégeket. Mivel ezek a sörték kissé ferdén lefelé állnak, egyben megakadályozzák azt is, hogy bárki idejekorán elhagyhassa a helyiséget. Ez a kis rovarokban általában föl sem merül, mivel a vendégszobában 14-16 fokkal melegebb van, mint kint, a hűvös májusi környezetben. A vendégek annyira élvezik a kellemes meleget, hogy észre sem veszik, valójában fogságban vannak. A belső tér még fényt is kap a virágzat falának áttetsző helyein, az „ablakokon” át és felülről is. A vendéglőben köröskörül többnyire jónéhány kis légy és szúnyog ül. Anélkül, hogy tudnának róla, a korábbi viráglátogatásokból magukkal hozott virágport ráragasztják a lent található bibékre, ugyanakkor az efölött található porzókról, melyeket körberöpködésükkor és mászkálásukkor több-A búzamezőben a szél A búzamezőben a szél bukfencezik, egy fürjcsapat sejlik a sűrű sor alatt: hullámvonal kel s elenyész. Itt szőkül íme a „kenyér", lebegtet kedves illatot a képzelet s a fuvallat, foszlós bélű a táj, fehér. Lelkemben bibliai kép: elkápráztat a pillanat, a fényben ott Jézus halad, a kenyerünket óva lép. Nyomában áldás-áradat, lehajlik vállára az ég, míg viszi teste kenyerét, s szól: „Nézzétek a tájakat...!" f l szőr megérintenek, újból meghintik magukat virágporral. Teljesítményükért cserébe a termőtest nektárcseppecskéket választ ki. Ez az az ital, melyet a vendégek boldogan élvezhetnek. Egynapi pihenő után mindannyian elégedettek, a látogatók és a gazda egyaránt. Ezután csodálatos változás következik. Sikeres beporzást követően a vendégszoba bejáratát elzáró sörték elfonnyadnak, a vendégek már szabadon elhagyhatják a virágzatot és egy másikban folytathatják a nektár ivászatot. Egész testüket sárga virágpor borítja, úgyhogy ott is bőségesen tudnak fizetni a vendéglátásért. Nemcsak a bejáratot védő sörték, hanem a porzók és bibék is elfonnyadnak és a buzogány is leesik. Viszont minden egyes bibeszál alatt élénkvörös bogyó fejlődik, amivel a kontyvirág szaporodik. Ez a rovarvendéglő egy a természet millió csodája közül, melyeken keresztül felismerhetjük, hogy létezik egy mindenható Teremtő, aki ezeket elgondolta és megalkotta. 81
