Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 2. szám
Elkészített otthonunk „Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek” (János 14,2). Ha valaki hosszú távoliét után, sok megpróbáltatást átszenvedve (betegség, nehéz kiküldetés, hadifogság) készül hazafelé, az már vágyakozva számolja az órákat, perceket, amikor otthon lehet - és azt otthon is felkészülve várják, jó étellel, tiszta szobával, vetett ággyal, szeretettel. Jézus népe, mint zarándoknép, így járja útját, sok kísértésen, szenvedésen át, mennyei otthona felé - a mennyben pedig elkészített otthon várja, hiszen Jézus Krisztus előre ment - kereszthalálon, feltámadáson át -, hogy helyet készítsen számára. Tekintsünk bele eljövendő mennyei otthonunkba, nem a képzelet, révület, hanem a nekünk adott isteni kijelentés ablakán át. Új eget, új földet, új Jeruzsálemet ígér nekünk Urunk. 1. A mennyei Jeruzsálem az új földre leszáll (Jel 21,2-10). Nem alulról épül föl, mint emberi teljesítmény, mint egykor a Bábel tornya, hanem Istentől érkezik, mint ajándék. Tehát nem dicsekvésre, hanem hálára indítja lakóit. 2. A mennyei város legdrágább valósága a szüntelen, megszentelő Isten-jelenlét, „íme, az Isten sátora az emberekkel van, és Ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük. Nem láttam templomot abban a városban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma” (Jel 21,3.22). Amikor a megdicsőülés hegyén fényben látták a kiválasztott apostolok az Úr Jézust, azt mondták: „Uram, jó nekünk itt lennünk” (Mt 17,4). Életünk legfénylőbb alkalmai az ünnepi Isten-élmények Isten jelenlétének különös átélései; de itt, e hústestben még bizonyos értelemben „távol vagyunk az Úrtól”. Mennyei otthonunkban örökre tart ez a szüntelen Isten-jelenlét. Templomra, mint Isten számára elkülönített helyre sem lesz ott szükség, hiszen ott a szentség a város egész területére kiterjed, vagyis a teljes életet szenteli meg, nem csupán egy-egy helyet, napot vagy órát, vagy cselekményt. Milyen ajándékokkal gazdagítja mennyei otthonunkat a benne mindenestől jelenlevő isteni szeretet? 3. Nem lesz hiány, szenvedés a mennyei világban, és nem lesz többé halál sem. A megváltottak „nem éheznek, nem szomjaznak többé” - szeretetre és igazságra sem -, és „letöröl minden könnyet a szemükről”, emléke sem lesz többé semmi rossznak, és nem lesz többé miért sírni. 4. Isten minden ígérete megvalósul. A város 12 kapuján „Izráel fiai 12 törzsének nevei” és 12 alapkövén „a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve” (Jel 21,12-14). Összhangban egybefonódnak az Ó- és Újszövetség ígéretei, s azokat a megváltottak együtt veszik birtokukba. 5. Tökéletes arányosság lesz a városban, „melynek hossza, szélessége és magassága egyenlő” (Jel 21,16). A kocka az ókorban a tökéletesség jelképe volt. Most még sokféle aránytalanság gyötör minket: adottságokban, anyagiakban, életsorsban. Ez megszűnik majd. Teljes egyenlőség nem lesz, de aránytalanság sem; kinek-kinek jutalma, győzelmi koszorúja arányban áll majd földi életében végzett szolgálatával. És hatalmas méretek fogadják be majd a megváltóttakat; bőséges helyet készít a mennyei Atya minden megváltott gyermekének. 6. A mennyei Jeruzsálem minden gazdagság, szépség összessége. „A tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt, a kapuk mindegyike egy-egy gyöngyből, és a város utcája színarany” (Jel 21,21). A Jelenések könyve sajátos jelképrendszerében ez azt jelenti: ami szépet, ékeset Isten egyáltalán alkotni képes, azt mind rápazarolja gyermekeire! A szeretetében tékozló Atya fogadja haza a messzeségből visszatérő, kegyelembe fogadott tékozló fiút. 35
