Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 1. szám
KÖNYVISMERTETÉS Dr. Immanuel Sticker A MAGÁNYOSSÁG TERHE ÉS ANNAK LEGYŐZÉSE Olyan teher a magányosság, amelyet szinte senki nem tud elviselni, és ez minden társadalmi réteg problémája. Megtaláljuk az úgynevezett „jól szituált” polgároknál, nagypolgári családokban éppúgy, mint a szociálisan veszélyeztetett embereknél. Magányossá lesz az ember, amikor megöregszik, de fiatalok is magányosak lehetnek, mégha nagy család körében is élnek. Magányosak az egyedülállók, a nem házasságban élők, de magányosak lehetnek a házastársak a házasságban is. Magányossá lehetnek a hivatásukban és a társadalmi téren sikeres szülők gyermekei, ha egyszerűen „elintézik” őket busás zsebpénzzel. Magányossá válik a sikeres üzletember gyermektelen felesége. Magányos lehet valaki népes, vidám társaságban. Magányos lehet valaki luxuslakásában. Magányossá válhat az ember betegségében, vagy ha semmi különösebb feladata nincs, ha már nincs szükség munkájára. Magányossá lehetünk a rendezetlen múlt következtében, mert egyre gyötörnek vétkeink és bűneink. Magányossá válik, aki a varázslással és babonával foglalkozik. Magányossága végül az öngyilkosságba is kergetheti. Magányossá lehet az ember még Isten szolgálatában is. A Biblia több példát említ: Nőé, Illés, de Jézus Krisztus is többször volt magányos meg nem értés miatt. A magányosság tehát olyan probléma, amellyel többé-kevésbé mindnyájunknak szembe kell néznünk - ha nem ma, akkor holnap vagy holnapután. A szerző a Bibliából és az életből vett példák alapján ad útmutatást, és Isten Igéje alapján kínál segítséget és megoldást a magányosság „börtönében” ülőknek. * Dr. Immanuel Sticker AZ EMBER ÉRTÉKE Ebben a könyvben dr. Sücker professzor az előző írás stílusában az ember értékét próbálja felmérni. Először az érték abszolút voltát keresi, majd az anyagi és társadalmi értékmérőt hasonlítja össze. Élesen kiviláglik, hogy az ember hamar értéktelenné válik e mérők alapján. Isten viszont az értéktelen embert is értékeli, különösen, ha bűnbánattal és alázattal járul elé. Isten az „üres edény”-t értékeli, mert csak üreset tud megtölteni. Értékes Isten előtt a megkötözött ember, akit feloldozhat és megszabadíthat; a szellemileg halott ember, akit új életre támaszthat. A szerző rávezet, hogy nem a mi adottságaink, hanem csak Isten adománya; nem a mi tudásunk, hanem az Ő ereje; nem a mi cselekedetünk, hanem egyedül az Ő irgalma számít. Ennek felismerésekor a mi értékmérőink is megváltoznak. Rájövünk, hogy Isten szemében becsesek vagyunk, én is... de embertársaim is! Az Ő szeretetéből váltott meg, engem... de embertársaimat is! És ez a szeretet kötelez arra, hogy az Örömhírt, Isten üzenetét továbbadjam. Ha bátortalan vagyok, vagy ha szavaim botladoznak, akkor e könyv továbbadása szintén eléri ezt a célt! 30
