Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)

1988 / 4. szám

lyek részben már beteljesedtek. Példaként felsorolok néhány részletet:- „Rád hoz majd az Úr messziről, a föld széléről egy nemzetet, amely lecsap rád, mint a saskeselyű, olyan nemzetet, amelynek a nyelvét sem érted” (28,49). Ezek voltak a rómaiak. Érdekes, hogy a babiloniaknak, a rómaiaknak és a németeknek, annak a három népnek, amely legtöbbet üldözte a zsidókat, a sas a címerállata.- „Visszavisz az Úr Egyiptomba hajókon, azon az úton, amelyről azt mondta neked, hogy nem látod meg többé. Ott áruljátok magatokat ellenségeiteknek rabszolgákul és rabnőkül, de nem vesz meg senki” (28,68). Ez is beteljesedett a zsidó háború idején (Kr. u. 70-71), amikor sok fogoly zsidót hurcoltak az egyiptomi Alexandriába a rabszolgapiacra.- „Megeszed méhed gyümölcsét, fiaidnak és leányaidnak húsát, akiket ad neked Istened, az Úr; az ostrom és szorongatás idejében, amikor szorongat ellenséged” (28,53). Josephus, a történetíró, arról számol be, hogy ez a félelmetes esemény is bekövetkezett Jeruzsálem római ostroma idején (Kr. u. 70).

Isten Igéjében azonban nemcsak Izráel népének elűzését és szétszóratását íratta meg. Mózessel több mint 3500 évvel ezelőtt azokat az eseményeket is megjelentette, amelynek mi vagyunk a tanúi: „Akkor jóra fordítja sorsodat Istened, az Úr, könyörül rajtad, és újra összegyűjt minden nép közül, amelyek közé elszórt Istened, az Úr... és bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amely atyáid birtoka volt” (5Móz 30,3.5, lásd még Jer 30,3; Ez 36,24 és Zak 8,7). Ennek a próféciának részbeni beteljesülése a zsidók visszatérése apáik földjére az I. világháború után.

Isten azonban nemcsak Izráel népének sorsáról íratott meg pontos adatokat Igéjében, hanem az egész világ jövőjéről. Nagy terve a teremtett világgal az, hogy „a Krisztusban egybefoglal mindeneket” (Ef 1,10). Az Úr Jézus uralma alatt béke és igazságosság lesz a földön. Ekkor érkezik el az az idő, amikor

„Smirgli-testvérek"

Dolgaimba belelesvén akadt néhány „smirgli-testvér", ki szemembe mondta bátran leplezetlen kritikával (noha nem is kértem ezt én):

„Nem vagy ám te jó keresztyén!"

Nem kerteltek, nem falaztak, vád a vádra, mint az asztag, néha hátul, néha szembe, belekábult szív s az elme. így értettem végre meg én: nem vagyok ám jó keresztyén!

Nem esett jól, mit tagadnám, az igazság, ámde használt.

Le is írom: szabad hinni: az is testvér, aki - „smirgli", s mondom, szálkát nem keresvén: lehet nálam jobb keresztyén. F L

az emberek „kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul” (Ézs 2,4 és Mik 4,3). Mielőtt azonban a világmindenség fölötti uralmat átadja az Úr Jézusnak, még egy esemény bekövetkezik: az Úr megengedi, hogy mindazok bebizonyítsák teljes romlottságukat és alkalmatlanságukat, akik világuralomra törnek.

A Róma 3,10-18-ban olvashatunk a bukott emberről, vagyis saját magunkról, hiszen mindnyájan elbuktunk: „Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki érti, nincsen, aki keresi az Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tesz, egyetlenegy sincs ... Lábuk gyors a vérontásra, romlás és nyomorúság jár a nyomukban, és a békesség útját nem ismerik: Isten félelmével nem törődnek”. Ezt a kijelentést az emberiség eddigi történelme összefoglalásának is tekinthetjük.

109